Nógrád Megyei Múzeumok Közleményei 18. (1972)

Bisztray Gyula: Mikszáth néprajza

bizony, Őt érje mindaz a csúfság, mely Majornok után háramlik a nemes municipiumra. Mert hát a majornoki" ember híres arról, hogy minden bolondság és ostobaság őrajta esik meg. A majornoki nemesek ketten mennek egy pár csizmában restóráim. Két embernek (még ha majornoki emberek is) közönségesen négy lába lévén, a kordován burkolat csak azon a két lábon vagyon, amelyik nagy kevélyen lelóg a fölzászlózott kocsiról, a másik két láthatatlan láb meztelen és a pokrócba van betakarva. A majornoki ember bal lábbal lép fel a fürhéces kocsira, és a dohányzacskójában sárgarépát hord. Persze merő ráfogás az egész — de ha nem lehet magukat kimosni alóla! A majornoki magisztrátus határozta el azt is, hogy a falu fölött nyomtalanul elvonult nagy kolera emlékét megörökítteti maradandó módon. Kihozatta egy decemberi napon y városi vésnököt, s miután jól meghányva-vetve a dolgokat, kitűnt, hogy a költség márvány emlékre nem futja, gazdálkodási szempontból a falu közepén levő befagyott pocsolya jegére vésette fel az utódok emlékezetének ébresztgetésére a rektor uram által készített versezetet. . . De még ez mind semmi azon esetlenséghez képest, hogy midőn egyszer elvitte hídjukat a sebes Csoltó, nem lefelé a vízmentében, hanem fölfelé keresték azt a jámbor atyafiak csáklyákkal, fejszékkel. Ővelük történt, hogy Nyitra megyében utazgatván tizenketten, midőn egy pohánkakásával bevetett majorsághoz érének, azt hitték: a veres tenger; beugráltak, megúszták. A túlsó parton összeolvasván egymást, kitűnt: csak tizenegyen vannak. Az egyik palóc befúlt a hajdina-kásába, vagy hogy Tuba Istók uram tévesztette el az olvasással: önmagát mindig kihagyván. De minek soroljuk fel a hosszú lajstromot, mely mindig szaporodik, s annyi keserűséget okoz a helység lakóinak, hogy immáron el szokták tagadni, ha megkérdik tőlük, hovávalókOtthon azonban nyílt villongások tárgya ez réges-régen. A nemesek azon panaszkodnak, hogy a parasztok butasága miatt szenved csorbát jóhírnevük, míg ellenben a parasztok meg vannak győződve, hogy a „bocskoros urak" teszik a helységet nevetségessé.... A falucsúfolás témakörébe tartoznak a naiv hencegések is, midőn egyes falvak lakói kisszerű dolgokkal vagy nem éppen dicséretes tulajdonukkal, illetőleg szerencséjükkel dicsekednek. Alig van író, aki e téren Mikszáthnál gazdagabb példatárat nyújtana. íme egypár mutatóba: Talpig ember с novellája

11 Gerge nevű leégett faluról szól. Oly teljes volt a pusztulás, hogy még a faluháza is porrá vált. Ennek láttán a gergei bakter „hivatalos büszkeséggel" így dicsekedett: „Ilyesmi csak Gergén történhetik. Igaz-e, hé!" Mikszáth egyik Hí77. évi Aprósága

12 szerint „a bugáspircsiek abban büszkélkedtek, hogy őnáluk volt a legnagyobb kolera!" — Hasonló büszkeség dagasztja a nemesvarbóki atyafi keblét is, hogy a feketehalál lakja most falujokat, aki még „a vicispánynál is nagyobb úr!"

13 Komikus hatást vált ki a kisszerű dolgokkal való dicsekvés is. Jó példa erre Mikszáthnak Ökigyelme a pernye bíró című rajza.

14 Mert „em46