Nógrád Megyei Múzeumok Közleményei 18. (1972)

Bisztray Gyula: Mikszáth néprajza

bére válogatja!" Tuba Istók uram „a mi falunkban" csak pernye-bíró, de .,öregbírcnak is beválnék holmi apróbb faluba, ahová nem oly csöveitől hullott az isten áldása okos emberek dolgában, hogy még egy Tuba Istók is csak pernye-biró lehet." A paksiak viszont azzal büszkélkednek,, hogy ,,Londonban sincs olyan harangláb, mint az övék!"

15 A sorozat befejezéséül keresve sem lehetne jobb csattanót találni, mint amit A hiteles bizonyítvány c. anekdotájában olvasunk (1882)

jü Eszerint: egy alföldi falu vezetői írásba adták, hogy „egytől egyig ostoba, tudatlan fráterek vagyunk ..." Halál — Temetés — Sírfeliratok Mikszáth úgy tudja s minket is arra tanít, hogy az urak és a szegény emberek más-másképpen halnak meg. Az urak a halállal szemben is megjátsszák gőgös szerepüket: úgy távoznak az életből, mintha ez is az ő akaratuk szerint történnék. — Viszont parasztjai és más közönséges halandók kötelességszerűen engedelmeskednek a természet parancsának- Az ő rr.agatartásukat híven kifejezi a középkori Haláltánc-епэк refrénje: „Elmegyek meghalni.. . Küzdést jól tudok, de az halált meg nem győzhetöm, azért elmegyek meghalni.. ." Parasztalakjai szinte közömbösen, félvállról veszik a halál közeledtét Olykor Mikszáth maga is csodálkozik azon a fatalizmuson, ahogy a sokaktól rettegett kaszást fogadják. „Csodálatos az a közömbösség, az a fatalizmus — írja egy helyen

1 amellyel meghal a magyar paraszt, makacsság nélkül, keserűség nélkül. Azt mondja magában: „az én sorom már betelt" és meghajtja az akaratát és szelíden diktálja tollba a nótárius úrnak az utolsó intézkedését. . . Nem rém őelőtte a kaszás ember, hanem csak afféle kedélyes alak, aki egy kicsit szinte hozzátartozik a famíliához . . . Nem igazságtalan, mert mindenüvé elmegy, nem ellenség, mert akit lekaszabol, annak mindnek elveszi minden baját. Azért is a neve „Halál koma". Mert csak koma ő, nem valami nagy hatalom; jön, megy a bolondos kaszájával egy felsőbb rendelés szerint, s figyelmezteti is a jámbor hívő lelkeket barátságos jóakarattal, már amennyire az ő ügyefogyottságától telik, hogy merre jár s van-e valami szándéka .. . Egyszóval a halál nem olyan félelmetes itt, mint a tükörből fésülködő uri népség előtt: ott csak azok fogadják néha nyájasan, akiktől elvesz valakit; itt sokszor maga az útramenő is örül neki — s amelyik nem örül, legalább egykedvűen veszi-" Gál János, a gazdag „parasztkirály" könnyebben szánja rá magát э halálra, mint hogy vérmérgezéstől megdagadt félkezét leoperálni engedje... Amikor a beteg Kupolyi bácsit (A fekete kakasban) felesége drága pénzen gyógykezeltetni akarja, a halálra készülődő öreg elhárító kézlegyintéssel csak annyit mond: „Ha hínak, megyek. Űgyis el vagyok máién fáradva."

2 Jókai és Mikszáth — a magyar néplélek kiváló ismerői — szorgalmasan gyűjtögették azokat az eufemizmusokat, amelyek nem annyira enyhítő, szépítő helyettesei a halálnak — mint „rút" fogalomnak —, inkább kedé47