Nógrád Megyei Múzeumok Közleményei 18. (1972)

Bisztray Gyula: Mikszáth néprajza

éppen a Buttler kocsija előtt... A babonás Buttiernek meglúdbőrzöl t a teste. — Az ördög van benne, kedves gyámatyám."

35 Ennyi bőven elég mutatóbaHázi űznéző — Lak о dal о m A születés és halál dátumai közé rendszerint a házasság eseménye ékelődik legemlékezetesebben. Mikszáth regényeiben és elbeszéléseiben gyakran találkozunk lakodalmi jelenetekkel. A parasztlakodalmakról olyan részletes és színes beszámolót írt egyszer (1882-ben), hogy az — úgy gondolom — az egész magyar néprajzi irodalomban ritkítja párját. Címe: Lakodalom az Alföldön.

1 Mikszáth valószínűleg szegedi tartózkodása idején (1878—80) látta és hallotta a lakodalomhoz fűződő rangos szertartásokat, s mint számára kuriózus dolgokat jegyezte fei. De e ceremóniák egyszerűbb formákban az ország más magyar vidékeinek lakodalmi szokásaira is ráillenek, amint ezt majd Mikszáth palóciöidi példáival szemléltetjük. Ez a cikk azért is különleges figyelmet érdemel, mert előadásmódja szigorúan tárgyias; sem szubjektív kitérők, sem betétszerű epizódok nem zavarják a leírás egységét. Ha van Mikszáth oeuvre-jében etnográfiai tárgyú írás, amely egy műveiből öszeállítandó „néprajzi kötet" megvalósítását sugalmazza: úgy elsősorban ez a lakodalmi leírás az! Csábító a kísértés, hogy teljes egészében ideiktassuk, de dolgozatunk kiszabott terjedelme miatt be kell érnünk vázlatos ismertetésével. A cikk a magyar népélet egyik legünnepélyesebb megnyilatkozását mutatja be. A háztúznézés, leánykérés és a lagzi szertartásait részletezi, beleértve ezeknek kötelező formáit, a vőfélyek, násznagy, nyoszolyólányok szerepét stb. A parasztlegény katonáskodásának leszolgálása után, huszonötödik éve körül szánja el magát a házaséletre. Jövendőbelijét már ki is szemelte magának; elég jómódű lány, egészséges, munkabíró. Miután mindezt bejelentette édesanyjának, a következő vasárnapra meginvitálják magukhoz a rokonságot (sógort, komát, keresztapát), hogy meghányj ák-vessék a dolgok sorját, „s amelyik a legszájasabb köztük, az menjen leánykérőbe''. Erre a legközelebbi vasárnapon kerül sor. „A házasulandó legény tisztát vált, rámás csizmát, ráncosat húz a lábára, az ezüstgombos bársonymellényt vállára veti, fölibe meg a cifra, kivarrott szűrt akasztja. Amerre megy, mindenütt tudják a ruházatjárói, hogy mi járatban van. Ha igenlő a válasz, vagy a háztuz látása folytán nem változik meg a szándék, elhatározzák az eljegyzési napot bizonyosra, az esküvőt pedig körülbelülre. A menyasszony most már hozzákezd a jegykendő varrásához, s míg átesnek a hirdetéseken, azalatt beszerzi a széles, virágos pántlikát, mely a vőfélyek vállára jön, és a selyem sallangokat, amiket a lagziba hívogatók botjára kötnek.*' — A vőfélyek sorra járják a meghívandó családokat. Bizonyára a prédikációkból és a kántori rigmusokból eltanult cikornyás beszéddel hívják meg a vendégeket XY-nak és életepárjának nevében, „akik engem postául küldöttek, hogy szárnyuk alatt levő magzatjuk örömnapjára, jövő szerdán délután három órakor, a szent eskü felvételére, s azután egy kis vacsorára s egy ideig tartó mulatságra eljönni szi38