Nógrád Megyei Múzeumok Közleményei 18. (1972)

Kiss Aurél: A dzsentriábrázolás stílusproblémája Mikszáth műveiben

„A tekintetes szülők hályogtalan szemmel nézvén az idők múlását, nagy határozatot szűrnek le. Ha a zsidó úgy, mi is úgy. Csak a kúriánk gyepesedéit be, de az eszünk nem. Mi is megleljük a pénzöntő pályákat és elejiből vágunk a gyermekeinkkel." 22 Így lettek a dzsentri fiúk először mérnökök, majd ügyvédek, végül orvo­sok. A család sorsa már egy nemzedék, egy társadalmi típus útját jelenti, melyre Mikszáth is utal: „Lefutotta azi a karriert, amit a dzsentri ember rendesen, az összes foko­zásokkal. Először bízott önmagában, azután a földben, hogy hátha az hozna valami veszekedett nagy termést, azután a zsidóban, aki kölcsönt ad, s csak miután a zsidó is megemberelte, fordult vallásos hitével az Istenhez. Az Isten­tői remélt mindent. Hiszen azt mondja a szentírás, hogy ott jelenik Ö meg, ahol legnagyobb a veszedelem. Az Isten megjelenését várta Katánghy János Ür de ahelyett megjelent a bírósági végrehajtó. Rendesen így szokott lenni.'" 2;i A politikai életről rajzolt szatirikus képek egyik legerősebbike A körtvé­lyesi csíny, A második választás története. Mikszáth nem fejleszthette azonban az író által kitervelt felsüléssel a sza­tírát megsemmisítővé, mert Katánghy sikerével akart figyelmeztetni a politi­kai szélhámos veszélyességére, ártalmasságára. Ha Katánghy és a választások történetének leírására fordítaná Mikszáth a tő figyelmet, akkor is nagy hatású pamfletként hatna a kisregény. Azonban a kiegészítő képet két vonatkozásban is teljessé teszi: a társadalmi hátteret, ezál­tal a szatírát elmélyíti, az elutasítást, az írói állásfoglalást világosítja. A nagy­hatalmú miniszterelnök, a protekcióra várakozó képviselő általában a politikai élet kulisszái mögé vetett pillantása „felfelé" teszi teljesebbé a képet. Mikszáth itt csak vázlatokkal dolgozik, csupán jelzi az alakokat, mégis e vázlatosságban igen nagy szuggesztivitás rejlik. Ugyanolyan szélhámosság a „magasabb poli­tika", mint Katánghy körtvélyesi csínje, csak nagystílű, színvonalasabb és né­ha nyilvánvalóbb. Az arisztokráciát báró Blondy személyében éppen úgy nevetségessé tette, mint a kisváros helyi hatalmasságainak karrierizmusát, szolgai engedelmessé­gét, komédiázását f vagy a polgárság korlátozottságát, akik olcsó játékszerei a hivatalos politikai erők játékainak. A sivár, nevetségesen kisszerű kisvárosi élet kritikája szorosan hozzátarto­zik a politikai manőverek kritikájához, mindkettő elképzelhetetlen a másik nélkül. Különösen éles a felszín és a valóság közötti szakadék Röszkey Pál eseté­ben. Mikszáth nemcsak egész regénybeli tevékenységével mutatja emberi és politikai züllöttsegét, hanem megjegyzések, elszólások egész sorával. Kitűnően jellemzi pl. a polgármester egyik dühös kifakadását. „Hát persze, szegény magyar nemesség! Élnünk csak kell, Istenem! Ahogy lehet, természetesen, ahogy lehet. Ezer évig voltunk becsületesek, mert lehetett. Mit mondtam? Szamarak voltunk! Marhák voltunk! Ki kellett volna vesszőz­ni bennünket. Vérünket ontottuk a parasztért. Ha meggondolom azt a sok vért." 2i A becstelenség ilyen nyílt bevallása ritka, a történelmi érdemek ily gyako­ri emlegetése általános. Élősdi ez a réteg — ez az írói felismerés adja meg sza­tírája alapját, kritikájának erejét. 18

Next

/
Thumbnails
Contents