Nógrád Megyei Múzeumok Közleményei 18. (1972)

Balázs László: Az irodalmi népművelő-ismeretterjesztő munka néhány problémája a Mikszáth évforduló kapcsán

megyein kívül a Magyar Tudományos Akadémián, a Petőfi Irodalmi Múzeumban, az Országos Széchenyi Könyvtárban, Szegeden, Rimaszombaton és Selmecbányán, Nyíregyházán és Debrecenben található. Mikszáthra vonatkozó gyűjteményünk, helyesebben jó gyűjteményünk tehát még nincs, s ez nemcsak a kutatómunkában, hanem a kiállítások rendezésében is gondot okoz. Mikszáth Kálmán összes műveinek kritikai kiadása nagyrészt feleslegessé tett bizonyos kutatásokat, másrészt ösztönzést adott és számtalan lehetőséget teremtett újabb kutatásokra, illetve rendszerező, feldolgozó munkákra. így pl. jól tudjuk majd hasznosítani a horpácsi múzeum felújításánál a dr. Belitzky János által összeállított útmutatót, mely a nógrádi vonatkozású Mikszáth-műveket tartalmazza. Az 1971. évi pályázatra beküldött Mikszáth Nógrádban című munka talán az első olyan kezdeményezés, amelyik megkísérelt teljes képet adni Mikszáth nógrádi életéről és tevékenységéről. Már itt kell hangsúlyozni, hogy a múzeumi tudományos és gyűjtőmunkában helye van annak a szemléletnek, melynek alapján olyan kutatásokkal érdemes elsősorban foglalkoznunk, melyeket rövidebbhosszabb távon a népművelő munkában is hasznosítani tudunk. Viszont ez nem jelenti azt, hogy kiállításaink és előadásaink eleve meghatározzak tudományos és gyűjtőmunkánk tartalmát és határait. E tötet munkáiban is számos olyan xdatra és összefüggésre bukkanhatunk, melyek gazdagíthatják majd Kiállításainkat, s amelyek önmagukban vagy más témához kapcsolva alapjai lesznek irodalmi ismeretterjesztő előadásoknak, irodalmi vecélkedőknek. Ugyanakkor — remélhetőleg —megteremtettük egy tudományos gyűjtemény alapját is. 112 Valamennyi múzeumban a tudományos tevékenység legközvetlenebbül a gyűjteményfejlesztésben és a kutatási eredményeket nyilvánosságra hozó kiadványokban összegződik. Egy-egy kiállítás, előadás, vetélkedő megrendezésének előkészítése is alapos kutatómunkát igényel, hiszen ezek — lényegüket tekintve — a tudományos eredmények sajátos összefoglalását is jelentik. ,. A múzeumok szerepe nem korlátozódhat a gyűjtésre, védelemre és megőrzésre. Akkor töltik be társadalmi szerepüket, ha fenti tevékenységük eszköz a megismertetésben, a megértésben, s nem utolsósorban a megkedveltetésben. Közkinccsé kell tehát tenni a megőrzött értékeket. Ennek egyik legfontosabb múzeumi formája a_^kjájjitás. Állandó kiállítás, mely egész évben vagy éveken át ható ismeretterjesztés; az időszaki és vándorkiállítás — a múzeumi népművelő munka legmozgékonyabb formája —, melynek segítségével a lakosság legszélesebb rétegeihez el tudjuk juttatni nemzeti kultúránk értékeit. A kiállítások jelentőségét csak az tudja kellőképpen felbecsülni, aki tudatában van annak, hogy a tömegek szemléletmódja a valósághoz tapadó, a konkrétumokra támaszkodik. Ezért természetes, hogy a kiállítások nyújtotta vizuális kultúra befogadása és feldolgozása, a bemutatott tárgyak, dokumentumok STD. segitseëcvci : uténő ismeretszerzés nagymértékbeL növeli nemcsak az ifjúság, hanem a felnőttek műveltségét is. Mit mondhatunk az irodalmi kiállításokról? Az irodalmi ismeretterjesztés legeredményesebb formája a műelemzés, a művekkel való ismerkedés. Ennek eszköze az olvasás. A kiállítások során képtelenség megvalósítani a műelemzést, a műismertetést,