Horváth István: Forrongó XX. század Nógrádban. (Múzeumi Értekező11. - Salgótarján, 1999)

álláspontjukat, és a nyilvánosság erejével kívánnak tenni és hatni a körökben tevékenykedők. Eddigi munkálkodásuk summázatát az értelmes és valóságos, célirányos cselekvés megtalálásában, a közösségi érdek képviseletében foglalhatjuk össze. A polgár szó és tartalma napjainkban újra elfogadottá vált. A polgár szó - citoyen - a XVIII. század végi társadalmi változások tüzében született meg, azt a társadalmi csoportot jelölte, akik a Marseillaise megszállottjai, liberálisok, demokraták, baloldali polgárok voltak, és e gondolatok jegyében tevékenykedtek századokon át. Az eredet vizsgálat nem kerülheti meg a XIX. század legnagyobb hatású rendszerében - a marxizmusban megfogalmazottakat. A hangsúlyosan hatalmi, az osztálypolitika alapelvén álló ideológiai tanítás a polgárt differenciáltan szemlélte: egyrészt a XVIII. század végén kezdődő polgári fejlődés elindításában felvállalt szerepét pozitívnak minősítette, hiszen a polgári szabadság jogok - a mai fogalom szerint az emberi szabadságjogok - megteremtése hozzá kötődött. Másrészt úgy vélekedett, hogy a XIX. század közepétől elveszítette ezt a kedvező pozícióját, és "kizsákmányoló osztállyá" vált, ami miatt nemcsak politikai hatalmát, de osztálylétét is fel kell számolni. Mára valószínű, hogy ez utóbbi minősítés tévedés volt, és a rövidtávú, gyors eredményeket elérni kívánó politikai - hatalmi célok túlhangsúlyozásából ered. A tévedést napjaink történelmi eseményei, tettei korrigálják, amelynek eredményeként idővel helyre állhat a társadalmi berendezkedés egyensúlya is. A korrekció végeredménye azonban nem egyszerű cselekvéssor következménye lesz. Az igazi polgár - ugyan lehet életkorát tekintve fiatal is - nem ma született, történelmi gyökerei vannak. E körbe csak azok sorolhatók, maradhatnak ott meg tartósan, akik ezzel a ténnyel tisztában vannak. A korábbiakból felfogják azokat a tradíciókat, amelyeket folytatni - ápolni - a mai viszonyok közé átmenteni szükséges. Érdemes tehát néhány fontos, alap tartalmi jegyet is megfogalmaznunk. Elsőként, és talán leghangsúlyosabbként a közösséghez tartozás fontosságát kell említeni. Olyan szuverén személyiség felépítése szükséges, aki tisztában van a szakmai kötődéseivel, a település előtt álló feladatokkal, és nyilvánvalóan képes ezek után az országban - népben gondolkodásra is. A sokszínű közösségi kötődéseiből származik aktivitása is, amely a bőséges szellemi és gyakorlati forrásból táplálkozik. Meg tudja fogalmazni véleményét, és elviselhető indulattal képviseli azt az érvek és ellenérvek tüzében is. 94