Horváth István: Forrongó XX. század Nógrádban. (Múzeumi Értekező11. - Salgótarján, 1999)

A polgár továbbá nem feledheti, hogy a közösség tagjaként és e minőségében anyagilag is támogassa - a kivetett adón túl is - városát, települését. A nyíltság és nyilvánosság felvállalásának e tekintetben is elvi magatartássá kell változnia. A polgár már többször hangsúlyoztuk - ismeri múltját, és tisztában van azzal, hogy a közösségéhez való tartozásában a máig érvényes szabadság, egyenlőség, testvériség eszmerendszeréből származhatnak csak viselkedési normái. Ebben bennefoglaltatik a tulajdon birhatás szabadsága is. A más nézetek iránti kellő mértékű türelemből, vitakészségből teremtődnek meg a jogi állapotának összetevői is. A polgár jelenléte szükséges velejárója korunknak, mai és jövendő életünknek. Sem a szűkebb közösség - a város - sem a tágabb közösség - az ország - nem létezhet, féloldalas lenne nélküle. A polgár helyes értelmezése összefogást jelenthet, és garanciát arra is, hogy a térségünket jellemző, és oly gyakran hangoztatott leszakadás veszélyét csökkenthessük, vagy akár ki is kerülhessük. A korábbi, lényegében egynemű község közösségi - felekezeti tekintetben kiszínesedett azáltal is, hogy új egyházközségek a hitélet gyakorlásának új területei jöttek létre. A hagyományos római katolikus templom mellett, az ágostai hitvallású evangélikus egyház 1872. szeptember 22-én fogadta el önálló egyházalapítási határozatukat, és 1882ben felépítette az egyházközség templomát is. 1900-ban iskolaépítésbe fogott az acélgyár támogatásával. Népessége az új telepesek: munkások és vezetők, a fiaik soraiból került ki. A református egyházközösség 1901. május 27-ére tűzte ki alakuló közgyűlését, és kezdte meg tevékenységét. Az 1900. évi népszámlálás során már Salgótarjánban 1.385 evangélikus, 231 református hívő lakost írtak össze. (8) A településen 1895-ben alakult meg hivatalosan az Ortodox Izraelita Hitközség. A zsidóság első hulláma a bányanyitások első korszakában - 1850 után - érkezett Salgótarjánba, a második hullám a 80-as évektől folyamatosan telepedett meg és vált a városban honossá. Megteremtette önálló anyagi alapjait, ápolta saját közösségi kultúráját és intenzíven bekapcsolódott a település mindennapjaiba. Számuk 1900-ban 965 fő, 1941-ben 1.297 fő volt. A településen élő más népességgel harmóniában élt. Ellentéteket csak külső erő és sanda politikai szándék tudott szítani az itt élők és a zsidóság között. Erre több tragikus esemény szolgál például. így 1909-ben, 1919-ben és a legdrámaibb 1944-ben történt. (9) 05