Horváth István: Forrongó XX. század Nógrádban. (Múzeumi Értekező11. - Salgótarján, 1999)

Egy példa: rendszerváltás és a múzeumok Néhány mondat bevezetőül Balassagyarmaton több mint száz éve lobbant fel a lelkes akadémikus Nagy Iván jóvoltából a múzeumalapítás szándékának lángja. A szakszerűségében is előremutató gondolat megvalósulásának azonban rögös volt az útja. /Ne feledjük: Nógrádban történt mindez/ A sok-sok felgyülemlő nehézséget nemcsak a történelem sodró vihara, a háború, a politikai érdekből eredő huzavona, az országhatár változása jelentette, hanem ettől hétköznapibb okok - amelyek az építkezésből származó pénzügyi - elszámolási bajok, és nem utolsósorban a képzett szakember hiány - köré csoportosíthatók. Mindezek következményeit most ez alkalommal nem elemezzük, csak azt a tényt szögezzük le, hogy évtizedek múltán lényegében az első, szaktudással, műveltséggel, sajátos karakterrel bíró múzeumi személyiség dr.Manga János volt, aki 1949-ben a balassagyarmati múzeum élére került. Mindez talán elégséges a múzeumi helyzet illusztrálására. Távozása után az őt követő beszűkült felfogás a megye múzeumainak - lényegében 1959-ig egy, majd "másfél" intézményről volt szó - belső életét, külső kapcsolatait amorf, kialakulatlan állapotban tartotta. A Palóc Múzeum gazdag néprajzi gyűjteménye sem került megfelelő szakmai és közösségi elismertségi szintre. A pangó világ az 1970-es évek elejétől kezdett lassan élénkülni. A megállapítást két ténnyel is tudom illusztrálni. A fenntartói szándékot megtestesítő megyei tisztségviselő - Illés Miklós általános tanácselnökhelyettes - nem lanyhuló akaratából 1971-től múzeumi szerepkört gyakorló felújított szécsényi Forgách kastélyban 1975-ben valóságos múzeum nyílt, amelyet később a Kubinyi Ferencről, a megye jeles szülöttéről neveztünk el. 1980-ban a salgótarjáni Nógrádi Történeti Múzeum új épületét és kiállításait is átadták az érdeklődő közönségnek. /Az intézmény 1980-1991 között a politikus és partizánvezér Nógrádi Sándor nevét viselte/. Ezek hatása a múzeumi szervezet egészében kitapintható volt. Az új, a felújított és a régi intézmények személyi és tárgyi feltételeinek bővülése lehetőséget teremtettek a tényleges, a szakszerű és akkor távlatosnak tekintett múzeumi munkának. 130