Horváth István: Forrongó XX. század Nógrádban. (Múzeumi Értekező11. - Salgótarján, 1999)

Az 1980-as évek Az 1980-tól kezdődő évtized - meggyőződésem alapján állíthatom - Nógrád múzeumaiban eddigi történetük legszínesebb és szakmai tekintetben is a legsikeresebb időszakát jelentette. Az általános és előrebocsájtott minősítést igazolni tudjuk az alábbi tényekkel. A megyei múzeumi szervezet a szakmai munkamegosztásra épülő intézmények együttesévé vált. A múzeumi szakágak teljes köre - a régészet /Szécsény/, a néprajz /Balassagyarmat/, a művészettörténet, az irodalomtörténet /1982/, a történeti muzeológia /Salgótarján/ - jelen volt a mindennapokban. Az 1984-től megszervezett természettudományos tevékenység színhelyéül Pásztó jelöltetett ki, aholis 1998-tól kiteljesedhet ez a muzeológiai munka is. Az intézményenkénti szakmai megosztást ma is jó döntésnek tartom, hiszen ennek révén nemcsak az ún. megyei múzeum - Salgótarjánban kapott lehetőséget a minőségi feladat végzésére, hanem a megye más városában /Balassagyarmat, Szécsény/ működő intézmények vezetői is szabadabban dolgozhattak. A múzeumok gyűjteményeinek gyarapodását önállóan biztosíthatták a költségvetési határain belül. A megyei múzeumi szervezet törvényszerinti fenntartója, a megyei tanács, évrőlévre folyamatosan nemcsak a nominálisan gyarapodó éves költségvetés alapján biztosította a működés, a fenntartás szükséges költségeit. Akkoriban még a szakmai nyilvánosság ismerte a saját szervezetének az ország más intézményeivel összevetett állapotát. A központi szakmai irányításban jelentős szereppel bíró művelődési minisztérium múzeumi osztálya által kibocsájtott dokumentum a népességre jutó költségvetési mutató, a szakmaimuzeológusi személyzet, a gyűjtemény, és más további szempontok alapján országos összevetésben tartalmazta azt a "sorrendet", amelyet az ország múzeumi szervezetei elfoglaltak. Az 1980-as évek közepén Nógrád megye a 6-7. helyet foglalta el tartósan. /Hol van már a tavalyi hó./ Mindez tükröződött a gyűjtemény gyarapodásában, a múzeumokba bekerült műtárgyak tisztításában, restaurálásában, konzerválásában is. Gazdagodott ebben az időben a múzeumi szervezet szakmai személyi állománya is

. Minden intézményben dolgozott - tehát Balassagyarmaton, Szécsényben is - népművelő, könyvtáros, helytörténész. Az a különleges helyzet következett be, hogy az évtized végére két szakképzett művészettörténész /Salgótarjánban/ három egyetemet végzett régész, /Szécsényben/, három néprajzos /Balassagyarmaton/ egy természettudományi muzeológus 131