Horváth István: Forrongó XX. század Nógrádban. (Múzeumi Értekező11. - Salgótarján, 1999)

állami irányítási és szakmai intézményeiben volt megtalálható. Erről a helyről - ha nem is eléggé markánsan, érzékelhetően - hallatta hangját, innen fogalmazta meg kritikai észrevételeit: szóban, beszélgetések során gyakrabban, írásban ritkábban, de találunk példát, /pl. a Palócföld 1988-1989-es számaiban megjelent művelődési, társadalmi tematikájú cikkek, interjúk./ Anyagi és szellemi téren is független állapotban élt értelmiségi: alkotó művész hatása e téren nem volt számottevő, így a szellemi szuverenitás, az előbbiekben említett feltételek miatt korlátozottan jelentkezett, mozgástere is szűk volt. Leginkább a nyilvánosság kiiktatásával, a magánélet keretei között vált érzékelhetővé. A két tipusú, formájában eltérő magatartás, - mert szándékában, a társadalmi életben indokolt változás felismert szükségében egyetértett - néha egymást erősítette, amennyiben tudott egymásról. Máskor - mert az alkalmazott módszer és forma tekintetében különbség is adódott gyengítette az előrehaladás intenzitását, a kivárást helyezte előtérbe. A kiváró magatartást befolyásolta, a változást akaró környezet sűrűsége, illetve a sűrűség hiánya is. /E hatásmechanizmusra más vonatkozásban utalt Angelusz Róbert: Félig-meddig. Bp. 1989. с könyve 142. p-án/ Erre a vidékre a 80-as évek végén általában inkább a sűrűség ellentétpárja a "ritka levegő", a hiány volt a jellemző. Mindez - az összefoglalt, lényegre ható tény - meghatározó erővel bírt a továbbiakban is. A politikai szerveződések élén állók - régiek és az újak egyaránt - az új pártok vezetői nehezen választódtak ki. Nehezen jött létre, ha egyáltalán létrejött, a különböző politikai színezetű szakértői kör. E tények meghatározták, hogy a helyi társadalomirányítási ismeret és gyakorlat hosszabb idő után, talán 1993-ban tért rá bizonyos fejlődési pályára, a lényegről a figyelmet elterelő és patthelyzetet okozó fölösleges viták után. Minderre példa: a megyei önkormányzat elnökválasztása, a polgármester változások, a települések hovatartozási és közigazgatási rangbéli vitája. A helyzet fenti meghatározó jellegzetességei miatt a mindennapi élet szorítása az elmúlt évek alatt nemhogy enyhült volna, de úgy tűnik még keményebbé vált az. 114