Horváth István: Forrongó XX. század Nógrádban. (Múzeumi Értekező11. - Salgótarján, 1999)

alapjait. A modern város új ellentmondásai mellett, tovább hordozza a régiek egyrészét is. A szolid - korábban kisvárosi lét - középvárosi élettérré változott. A megtermelt értékek közül az anyagi ma is megelőzi - a szépen fejlődő, de borotvaélen táncoló - szellemit. A város környéki munkáskertek üdülőövezetté alakultak. A pénz mozgása látható. Gedőc, Szilvás, Eresztvény házai, kertjei a tulajdonosainak - eddig eltussolt, most látható - anyagi állapotát jelzi. A tehetősebbek a Mátrában, a Balatonon valósítják meg titkon bevallott álmaikat. A városlakó differenciáltan él. Van aki szépen gyarapszik - a legfontosabban: az anyagiakban - van aki kevésbé. A szellem alkotói közül sokaknak gyerekkori élmény, be nem teljesült álom színtere lett Salgótarján. A mai tapasztalat úgy fogalmazza: salgótarjánival az ország minden pontján lehet találkozni. A városlakók lelki egyensúlyukat akarják visszaállítani: országos vándorlásra indultak. A statisztikusok szerint a szegénység és gazdagság folyamat, jellemzésüket egy állapotban kivetíthetően nehezen végezhetjük el az állandó mozgás következtében. Alkotó elemeiket, azok egymáshoz kapcsolódó viszonyát azonban vizsgálhatjuk. Felsorolásuk is eligazító a sorsunkat továbblendítő gondolkodásban. Elemzésük pedig tanulságos. Nem véletlenül került az első helyre a demográfiai tényező

. Úgy tarjuk, hogy a magas népszaporulat a szegénység, vagy az elszegényedés biztos jele. De a másik pólus tényeit is jobban illik szemügyre vennünk: a népesség kormegoszlásában az idősek, a nem aktív keresők, a nyugdíjasok számarányának változását. A mindehhez kapcsolódó munkaerő vonzás folyamatai jelzik: nagyobb a baj, mint ami ma látható. A lakosság tekintetében fogyó népesség, Salgótarján lakóinak apadása mutatja: nem önmagunkat kellető intézkedések ma a sürgetőek, hanem e folyamat megállítása, később megfordítása igényel koncentrált figyelmet, ügyelnünk kell arra is, hogy a statisztikai hivatal 1987-es adatai szerint 1982 óta folyamatosan romlanak Nógrád jövedelemviszonyai. A megyék sorrendjében Borsod-Abaúj-Zemplén, Hajdú, Szabolcs, Somogy megyéket előzzük csupán. Életünk, jövőnk tervezésében a természeti-földrajzi tényezők fontosságát - nemcsak a divat miatt - kell hangsúlyoznunk. A közlekedés, a kereskedelem állapota, az emberek közötti, az élethez szükséges mindennapi kapcsolat minőségét jelzi. A tőkehiány a termelékenység színvonalában is megfogalmazható. A munkaerő gyenge minősége, alacsony teljesítőképessége fizikai és szellemi értelemben egyaránt utal az elit létére, vagy hiányára. Ez pedig továbblendít az oktatás, az egészségügyi ellátás, az élelmezési szokások minősítésének irányába. 88