Horváth István: Forrongó XX. század Nógrádban. (Múzeumi Értekező11. - Salgótarján, 1999)

A fentiekkel vessük össze helyzetünket. Meditálhatunk viszonyaink reális ismeretében: szegények vagyunk, vagy gazdagok? A válasz a végletekig vihető. Okosak lehetünk, amikor azt fogalmazzuk meg: egyik sincs a másik nélkül. A két pólus egymással jeleníthető meg, a kettő közötti távolság nagyságrendje azonban nem elhanyagolható. Azt talán megkockáztathatom: senki sem szereti a szegénységet mint állapotot. Ha tartósan ez a pólus jellemzi életünket, természetesen igényünk, a társadalmi, gazdasági törvények biztosította új nyomvonal kijelölésének akarása. A szegénység, a gazdagság mozgásformái a történelem síkján, a mindennapi életünkben jól elkülöníthető kísérői életünknek. Jellemzői ott és akkor is jelen vannak, ha különböző októl vezérelve tagadjuk jelenlétüket. Társadalmi, csoport és egyéni mozgásokat, ambíciókat gerjesztenek. Mindemellett bizonytalanságot is okoznak ugyanebben a közegben. Egy sor összefüggés helyes értelmezésére kényszerítenek: munka, munkaalkalom, megélhetés, haszon a segítségükkel értelmezhető helyesen. Tenni felismerésükkel lehet érdekükben, vagy ellenük, ez új folyam elindulásával jár szükségképpen. A lakosságszám változása érzékenyen mutatja az elmúlt évtizedek gazdasági fejlődését, vagy visszafejlődését, és politikai változásokból adódó ingadozásokat is figyelemmel lehet ezáltal kísérni. A manapság tapasztalható és a népesség irányából érkező, bizonytalanságot jelző rezgések kiegyensúlyozódása indokolt. A megvalósulás kritériuma a gazdasági-urbanizációs folyamatok tényleges és tartós hatásában rejtekezik. 89