Horváth István: Forrongó XX. század Nógrádban. (Múzeumi Értekező11. - Salgótarján, 1999)
s nem gáncsolták volna el a legszebb ideákat a helybeli korifeusok. Sajnos azonban legtöbbször a szűklátó önzés és kapzsiság érvényesült." (4) A népesség újabb nagyarányú számszerű gyarapodása már közelmúltunk gazdasági fellendülésének velejárója. Az 1960-as 26.622-fős városi népesség az 1980-as évek végére megközelítette az 50.000 főt. A korszak jellegzetességei a korábbi évek tapasztalataiból táplálkoztak. A nagyarányú lakásépítések arra utaltak, hogy a település felkészült az újabban ideérkező munkát vállalók fogadására. A munkaalkalom a korábbi hagyományos bányai lehetőségek hangsúlyai helyett áttevődött az ipari üzemek irányába. A közigazgatási szakellátottság mellett az igények szerint kiteljesedett a foglalkoztatottsági struktúra: orvosok, közgazdászok, jogászok, pedagógusok nagy száma kedvezőbbé , kiegyensúlyozottabbá tette a város társadalmi életét. A város létszámának változásában a XX. század második évtizedétől jelentkező természetellenes hatások is szerepet játszottak. Az 1920-as trianoni döntés a felvidéki magyar lakosság áttelepítését is magával hozta, az erdélyi konfliktus az abból az irányból érkező menekültek megjelenését eredményezte, és végül az 1945 utáni párizsi békeszerződés utáni nemzeti elvakultság újabb felvidéki magyar népesség letelepedésével járt. Az események ellentmondásai a jelzett időszakban megjelenő "zsúfoltságban" is kicsapódtak. Az újabb időszakban ténylegesen meglévő gazdasági restrikció a városlakók létszámára kedvezőtlenül hatott. Valószínű, hogy a mesterségesen is hangoztatott "válságövezet agitáció" jelentős - elsősorban a meghonosodott minőségi erő irányában ható - veszteséget okozott. Milyen város Salgótarján? Szegény, vagy gazdag város? Nem hiszem, hogy bárki is hiteles és rövid, minősítő választ tudna a kérdésre adni. A válaszadás során - mivel a kérdés mögött az anyagi létre vonatkozó összefüggések rejtőznek - talán akkor vagyunk legbölcsebbek, ha azt mondjuk: attól függ. A jólét az egyén, a közösség számára leginkább áldásos, mert értékteremtő munkát tartalmaz, amelyben az eszközök, a célok és az eredmények megkülönböztethetők. Az alkotás eszközei és haszna időben elkülönülhet. A cél, eszköz, eredmény lecsupaszított összefüggése mindennapjainkban, és távlatos gyakorlatunkban is vizsgálható, noha tudjuk azt, hogy minden élő szervezet elemzése olyan, mint az élveboncolás: fájdalmat okoz. Az 1950-es évek végén, a 60-as évek elején még érdekes látványosság volt a le-föl hullámzó vasárnapi salgótarjáni korzó. Több más mellett azt is bizonyította, hogy a korábbi kisvárosi lét, a hozzákapcsolódó szokások még élénken éltek. Az élet természetes keretei, a 86
