Horváth István: Forrongó XX. század Nógrádban. (Múzeumi Értekező11. - Salgótarján, 1999)
több mint négyszeresére duzzadt. 1869-ben 4.184 fő számláltatott össze. A változás traumatikus viszonyokat teremtett. A falu szerkezete megbomlott. Az ideérkező népesség nyilvántartása, ellátása falusi viszonyok között megoldhatatlan volt. Kezdetét vette a más tipusú, a korábbiaktól eltérő intézmények kialakulása: a népességnyilvántartások a termelés helyén, de nyilvánvalóan a saját gyári, üzemi igényeik szerint születettek, a hagyományos falusi lakások mellett új tipusú, gyorsan felépíthető házak jelentek meg, amelyek anyagának kiválasztása is eltért a megszokottól: a tartós, több generációs palócházak falusi épületét a gyorsaság, az ipari praktikusság váltotta fel. A megjelenő sokadalom a mindennapi élet valamennyi területére kiterjesztette hatását. Ha a falu korabeli reagálását legáltalánosabban fogalmazzuk meg, akkor azt a felkészületlenség , a meglepett ember magatartásával jellemezhetjük. Az újabb gazdasági fejlődés, újabb néptömegeket indított el a település felé, noha az intenzitása már csökkent, a mennyisége . viszont ekkor is meghaladta a meglévő lehetőségeket. Az 1880-1910 közötti gazdasági prosperálás, a település fejlődésének első virágzó korszaka volt. Az időszakban megépülő új üzemek, további munkaerőt igényeltek. A népesség 1880-ban 7.726, 1900-ban 15.380 fő volt. Akkor amikor az ország más részén a kivándorlás miatt csökkent a népesség, itt ellenkező irányú társadalmi mozgás bontakozott ki. A korábban elindult folyamatok hatása - amely hangsúlyosan a hagyományos falu hatalmi - közigazgatási szintje, és a kor és a feladatok által előírt követelmények, lehetőségek közötti ellentmondásból származott - nem csökkent, sőt némileg fokozódott, hiszen a több nyelvűség, a több vallásúság új motívumai gerjesztett további feszültségeket a korábban hagyományosan csak magyar, és csak római katolikus vallású településen. Az 1870-ből származó adat szerint, a község lakosságának 2/3-a nem magyar anyanyelvű volt. Az éleződő viszonyok, a szélsőséges ellentmondások jelenlétét, azonban más motívum megjelenése is gazdagította. A településen megkezdődött a belső telkek értékesítése, Tóth Gyula - hosszú időn át volt falusi- bíró - leírásából ismerjük, hogy a csábos vásárlási ajánlatok nem maradtak hatás nélkül. Megjelent a szabadversenyes kapitalizmus velejárója: a telekspekuláció , úgy tűnt, hogy ebben a település vezetői közül többen is bekapcsolódtak, amelynek velejárója lett az eddig ismeretlen korrupció hosszú évtizedes jelenléte. A kortárs így jellemezte e jelenséget: "milyen csinos kis városka lehetne ma Salgótarján, ha céltudatosabban irányították volna fejlődését az arra hivatottak, 85
