Horváth István: Forrongó XX. század Nógrádban. (Múzeumi Értekező11. - Salgótarján, 1999)
a hatóságok közreműködését kérte, hogy anyagi kárát megtérítsék. Az ilyen munkásokat beszervezőket is megfeddték. A toborzás hangsúlyosan kampányszerű volt. Ezt elsősorban a szén iránti igény határozta meg. Nyáron - ősszel több létszám kellett, télen-tavasszal a toborzó munka visszafogottabbá vált. A "liptákokat késő tavasszal, nyáron" nehéz volt visszatartani. Emiatt kezdetben nem mindenki telepedett meg az üzem környékén létesített kolóniákon. Az ideiglenesség megszűnése elsősorban a század első évtizedeitől vált gyakorlattá. A toborzás elsősorban a termelésben résztvevő fizikai munkásokra vonatkozott. A szakképzett munkaerőt - mérnök, altiszt - igénylő állásokat elsősorban Bécsben, Budapesten megjelenő újság hirdetése révén biztosították. Gyakori volt az ismeretségre alapozó ajánlás is e körben. (2) A toborzás ténye és tartalma nagy hatással volt Salgótarján korai fejlődésére. A hatások közül hangsúlyozni szükséges azt, hogy az így ideérkezők nem a településhez, hanem a tevékenységhez , az érintett gyárhoz, bányához kötődtek, akár ideiglenesen, akár tartósan maradtak is Salgótarjánban. Ugyancsak fontosnak tartom, hogy a település népességének alakulását a megkereshető pénz, a haszon , a^vagyon ilyen-olyan mértékű megszerzése motiválta. E két tény hatása hosszú ideig - valószínű szinte napjainkig érződött, és az itt élők kötődésének minőségét is jellemezte. Ennek igazolására elegendő az 1946-os újságcikk néhány sorának felvillantása. E szerint: "A szén és ezzel kapcsolatos ipari üzemek létesülése csalta ide az ország és a szomszéd államok minden részéből a szerencsepróbálók tömegeit, és ennek a heterogén népelemek utódai a mai lakosság törzse. Itt tehát mindenki idegen, gyökértelen. Hiányzik a lakosságból a hagyomány folytán kialakult lokálpatriotizmus, az összemelegedés... Üzleti alapon álló városnak közszellemét is csak a rideg barátságtalan szellem jellemezheti". A kedvezőtlen jelenségek némi feloldását "a hagyomány folytán kialakult lokálpatriotizmus halovány nyomát" az egyes üzemekben "mint külön is köztársaságokban" tapasztalta meg az újságíró. (3) Erre a motívumra építve a település egészére érvényes, érzelmileg is megalapozott kapcsolat tartósítását is el lehet érni - megfelelő újabb, tudatos technikák alkalmazásával. Hiszen a gyári kötődés, az értéket létrehozó munka képes ilyen hatások kialakítására. Ezek sorában a legfontosabb a műveltség fogalom bevezetése, átfogó alkalmazása, amely az egyén és közösség egészére nézve fejlesztő folyamatokat alakított ki, és a kibontakozó stádiumban lévő állapotok tovább gördülésére alkalmas. 82
