Horváth István: Forrongó XX. század Nógrádban. (Múzeumi Értekező11. - Salgótarján, 1999)

A toborzás megváltozott eszközrendszerének alkalmazására Salgótarján újkori történetében találunk újabb példát. A hatvanas évek elején megfogalmazott "ezer szakembert Salgótarjánnak" tematikájú, politikai és állami szinten is megjelent döntés, a néhány évvel későbbi "kulturcentrum" határozatként ismert feladatterv tartalma miatt így is értelmezhető. A két szándék nem mást célzott meg, mint a város értelmiségi - polgári hagyományozottságú társadalmi csoportjának mennyiségi és minőségi növelését. A két, összetett tennivalókat megfogalmazó döntés bennünk meghúzódó naivitás ellenére hosszú ideig érvényesült. Hiszen a foglalkoztatási, szakmai igények együttesen érvényesültek a kereseti és lakásügyi feladatok megvalósításával. A tartalmi követelmények motorja az ideérkezők ismert nívója volt, azaz látensen a fentebb említett szakmai és általános műveltség kritériumának minőségi jelenlétét felismerő gyakorlat alkalmazása miatt ágyazódtak be, a város történelmébe. Társadalmi konfliktusok, tragikus napok A város fejlődését nem lehet kiszakítani az ország, a magyar fejlődés áramából. Az új közigazgatási státusz elnyerésének korai és kibontakozást jelentő időszaka egyben a két világháború közötti éveket jelenti. A kor általános eszmei, szellemi áramlatai alapjaiban érvényesültek Salgótarjánban is. A kormánypártiság meghatározó politikai tényezővé vált itt, amelynek központi gondolata a nemzeti konzervativizmus volt, és hozzákapcsolódtak a revíziós szándékok. Mindezek mellett jelen voltak a legálisan létező szociáldemokrata eszmeiség képviselői, valamint - a Bell párt salgótarjáni föllépését követően - a harmincas évek végére nem elhanyagolható erőt képviseltek a különböző nemzeti szocialista, később a nyilas eszmekört felvállaló erők. A nem nagyszámú, volt kommunisták szétforgácsolódtak: vagy illegalitásban éltek, vagy a szociáldemokrata színekben működtek tovább. Legtöbbjük visszavonult, magányosan élt, családi, baráti körben politizáltak. A korszakban keletkezett konfliktusokat több típusban lehet csoportosítani. A mindennapi megélhetést, a munkalehetőség biztosításáért kialakult, tömeges lakossági részvétellel indított mozgalmak alkotják az első csoportot. E sorból az 1926. április 26-i ún. éhségmenet bányamunkásokra támaszkodó tüntetése nemcsak a városban, de az országban, és a liberális sajtó jóvoltából a határokon túl is visszhangot váltott ki. 83