Horváth István: Forrongó XX. század Nógrádban. (Múzeumi Értekező11. - Salgótarján, 1999)

meglétét tartják, amelyre épülhet a jó házasság, ez a biztosítéka a jó nívójú mindennapi életüknek. Az egyén áll életük központjában, gyakorlati ismeret megszerzését a családi tradíció megőrzését tekintették különlegesen fontos feladatuknak, míg az elméleti tudás, a művészetek fontosságának elismerése gondolkodásuk lényeges eleme, de az az előbbihez képest mégis csak háttérbe szorult. Ez nem a szalonoknak ama világa, ahol a művészeteknek hangsúlyos szerep jutott, ahol a leggyakoribb cél az ismerkedés, a politizálás, a tudás bővítése állt előtérben. Ebben a világképben az újmódi Fannik nézete, felfogása jelent meg, aholis az idő múlása ugyan látható, de a hagyományok megőrzésének fontossága sem halványult el. Ebben a világképben a nők számára mégis csak egy jó házasság megkötése jelentette a kitűzendő célt, amely azonban egyben eszköz is hogy teljesüljön a vágy: túljutni ezen az élethelyzeten. Az olvasható válaszokból előtűnt, a lassan, szellemiségében is kialakuló nógrádi losonci - polgár képe, aki elsősorban önmagával bánik céltudatosan. De már tudja, hogy ahhoz, hogy felvállalt feladatait elvégezhesse kapcsolatokat kell keresnie, a mások véleménye iránt is érdeklődnie kell. A napi életében még "féloldalas" polgár hasznosítani akarja az otthon tanultakat, de azokat önállóan szándékozik feldolgozni és értelmezni. A válaszokból a még zötyögő vicinális, és a robogó gyorsvonat együttléte, a jelenlétéből kialakuló új világ ellentmondásai tekintett vissza ránk. A kor - a századvég - praktikus gondolkodása, annak sokszínű ellentmondásoktól sem mentes megjelenése érhető tetten e számunkra kedves és fontos dokumentumban. Azzal, hogy Margócsy Lenke losonci óvónő papírra vetette, rögzítette baráti körének - és egyben a kérdésekben megjelenő önmagának világképét, eszményeit, nagyon fontos ismerethez juttatott bennünket. Egy eddig kevéssé vizsgált társadalmi csoport mindennapjaira irányította figyelmünket. Kötelességünkké is tette, hogy ezt a kutatást száz év múltán folytassuk. A Margócsy család szétszóródott a világban. Sydneytől, Bécsig és sok mai magyar város Nyíregyházától Győrig, a hajdani Felvidék egyaránt otthont adott nekik. Mondhatnánk ez a magyar sors. Hozzátehetjük ez egyben a magyar polgári gondolkodás ereje is. 64