Horváth István: Forrongó XX. század Nógrádban. (Múzeumi Értekező11. - Salgótarján, 1999)

sajátságú földén... Gyöngyösön születtem a legeredetibb sajátosságokkal bíró tősgyökeres magyarságú műveltebb palócz népfaj közt, mely mennyire szeret és bír is dolgozni, annyira kedveli a mulatságot, dalt, táncot, bort, szerelmet, barátságot, lakmározást, s tele van költői hajlammal, élczekkel és tréfával. Ez az életre való nép... torkig úszott a jóban, a bőségben. Akkori mesés olcsóságú piacán poíomáron, úgyszólván ingyen adták a kenyeret, gyümölcsöt, bort, húst, sőt még a költséges iparmüczikkeket is... Nagyon természetes dolog, hogy mindezen helyi és népfaji sajátság- és viszonyoknak nagy befolyásuk volt fiatalkori hajlamaim kifejlesztésére, sőt egész jövő életpályámra." /8 Vahot gyermekkori élményeit követően ifjúként találkozott először - a palócok után - a palóc megyével és székvárosával Balassagyarmattal, ahol testvére Sándor az 1830-as években az alispánnál patvaristáskodott. /9 A látogatást aztán később - már felnőttként egy másik követte jó tíz év múltán. Akkor a Rétságtól, Balassagyarmaton, Losoncon át tett írói látogatás nyoma a kor sajtójában is helyet kapott. De a gyerekkori rajongást kritikus, olykor már éles, a fényt és árnyékot egyaránt bemutató hangvétel váltotta fel. Az akkori nógrádi látogatáson elismeri a „a szabadelvű és legműveltebb magyar megyék sorában" tündöklő Nógrádban élő úri rend értékeit, de úgy véli, hogy nagy hiba, hogy ez a műveltség „idegen elemekből vévé származását". „Az úri rend csupa magyar", de társalgásukban és „főleg a divattal járó idegen szokásokhoz híven ragaszkodnak. Nógrádban még igen otthonos a külföldi irodalom, idegen táncz, zene és öltöny". /10 A nógrádi bocskoros nemességről lesújtó véleményt alkotott. Úgy vélte, e csoportnál „elfajultabb, demoralizáltabb népet képzelni sem lehet". Ennek okát a gyakori követválasztásokon mindennapossá vált megvesztegetésre épülő erkölcstelenségben látta. /11 Kedvező - gyerekkori - tapasztalatai a nógrádi néppel való találkozáskor megerősödtek. Úgy vélte: „a nógrádi parasztság sok eredetiséggel bír, kivált a palóczok tele vannak olly sajátossággal, miknek bővebb ismertetését méltó volna az olvasó világgal közleni." /12 A megye települései közül a legmelegebb sorokkal írta le Vahot losonci élményeit. „Losoncz a legszebb városa Nógrádnak..." ,jó és hasznos város". Az ott élő Kubinyi Ferencet is kiemelte a korabeli közfelfogás szerint élő nemesek sorából, aki „nem egyedül a politikának él, de más tudományokat is, különösen a természettant szakértőleg és szenvedéllyel műveli, így minden esetre ritka kivétel spectabiliseink hosszú és széles sorában, kik azon balga hitben élnek, hogy egyedül a politika üdvezít." /13 A losonci élmények összefoglaló szavai is biztatóak. Úgy vélte a városnak minden esélye megvolt, hogy „a csinosabb, műveltebb városok díszsorába" emelkedjék. Remélte 23