Horváth István: Forrongó XX. század Nógrádban. (Múzeumi Értekező11. - Salgótarján, 1999)

zsinóros kék magyar nadrág, s valamint borjú helyett egy kenyérnek való vászonytarisznya, és az altisztek kardot kaptak. "Ebből állott a felöltöztetés". /12 A mindennapok a kiképzéssel teltek el. "naponként illetőleg korán regge-lenként kijártunk a Tapolcza vizén túl fekvő mezőségre gyakorlatokra". A nap nagyobbik részét azonban Nagy Iván "a kávéházban hírlapolvasással" töltötte. /13 Szeptember 6-án kapták meg Csányi László parancsát, amely értelmében induljanak Nagykanizsára az országra támadt Jellachich csapatai ellen. "Pápa városa búcsúképpen hazafiasán megvendégelte az egész zászlóaljat, hol a lakomán a tisztek és az altisztek is jelen voltak. Víg és pompás mulatság volt, voltak pompás toastok is". DevecserSümeg-Keszthely-Kiskomárom érintésével értek el a célállomásra. Amikor a településeken áthaladtak a "zászlóalji banda húzta a magyar indulót", vagy a ti-zenhárom dobos "verte a marschot". /14 Az előremenetelés azonban nem sokáig tartott. Szeptember 9-én érkeztek meg Nagykanizsára. Nagy Iván százada "nagyon a város végére jutott". Egy fészer alatt pihente ki magát, a naplóíró ifjú. Itt kapták meg tölténytáskájukat, a lőszert, a gyutacsot. A tölténytáska még festetlen volt. A közle-gényeknek nem adtak szíjat, hanem "akinek jutott, széles kötéldarabokat". Szeptember 10-én megkapták a visszavonulásra utasító parancsot, és Keszthelyen át - Tapolca, Nagyvázsony, Tótvázsony, Veszprém, Várpalota, Fehérvár útvonalon meneteltek. Közben szidták "a reakciót, az árulást, gróf Teleki Ádám tábornokot". /15 A fél Dunántúlt végiggyalogló • Katonaság nehéz körülmények között teljesítette feladatát. "A szuronyt és kardot, mivel szíjat nem kaptunk, madzagon a nyakamba kötöttem. A szíjas fegyver a vállra jött. így álltam ki. Egy órai gyaloglás alatt madzagjaim elszakadoztak, kénytelen lettem a szuronyt, kardot kezembe venni", /lejegyezte föl Nagy Iván. A felszerelési hiányosságokat Kiskomáromba tudta pótolni, ahol "vettem nyersbőrből kardszíjat". /17 Amikor Fehérvárra értek - szeptember 26-án - tudott cserélni bakancsot. "Itt változtattam meg lábaimon a bakancsot, mely Nkanizsa óta meg nem mozdult lábaimon. Azóta ruhát se váltottam, de ahhoz itt sem juthattam". Nem volt egyszerű a felszerelések szállításához szükséges szekerek biztosítása. Nagy Iván azt tapasztalta, hogy nehézkesen segítették őket a birtokosok. Káptalanfán "az urak meg vonakodtak, mindenik csak úgy egymásra igazított, ha az elmegy - úgymond úgy én is adok szekeret"./18 Az embert próbáló viszonyokat az időjárás sem könnyítette. A napsütés után a hűvös éjszakák, a szél, a por tette próbára a fiatal katonákat. Közülük sokan "por elleni szemüveget vettek maguknak." Öröm is érte, mert Fehérváron találkozott földi-jeivel is, a 17