Horváth István: Forrongó XX. század Nógrádban. (Múzeumi Értekező11. - Salgótarján, 1999)

/Pásztó/, három történész és egy irodalomtörténész muzeológus /. Salgótarján munkáját szaktanfolyamot végzett gyűjteménykezelők /8 fő/, restaurátorok /5 fő Szécsényben és Salgótarjánban/ segítették. /Összesen 1990-ben 72-en dolgoztak a múzeumi szervezetben./ A létszám önmagában nem sokat mond. A tapasztalat birtokában kijelenthetem: az a személyzet, szakmai arány szükséges ma is feladatok ellátásához. /Ma 44-en vagyunk összesen./ A szakmai tevékenységet, a szépen fejlődő infrastruktúra: kiállításrendező csoport, karbantartó műhely, gazdasági, műszaki és ügyintézői csoport tette teljessé. Mindezekhez kapcsolódóan a múzeumi raktározás rendszerében is követtük az intézmények működési engedélyében rögzített és feltüntetett munkamegosztást. A "hidegnek" és túl strukturáltnak tűnő rendszert igényesen megszervezett közművelődési programok: kiállítások, múzeumi kórus, kamarazenei hangversenyek, tárlatvezetések, történelmi vetélkedők, az iskolai kapcsolatok szaporodása révén kialakuló múzeumpedagógiai gyakorlat meghonosodásának kezdeteit tapasztalhattuk ez idő tájt. Az ekkori kezdeményezések máig megmaradó eredménye a felnőtt - többnyire nyugdíjasokból összeszerveződött - múzeumbarátkör /Salgótarján, Szécsény/. A 90-es évek múzeumi kataklizmái A múzeumok körüli feszültség a 80-as évek végén jelent meg. Okát elsősorban a balassagyarmati múzeumigazgató és az ottani helytörténeti gyűjtemény vezetője közötti hosszabb idő óta meglévő személyes felfogásbeli különbségben, az ebből gerjesztett vitákban látom. Az elsődleges okhoz kapcsolódott a Balassagyarmaton mindig erőteljesen jelenlévő lokálpatrióta szellemiség, ami a gyakorlatban mindentől óvott, ami nem helybéli eredetű. Kiváltképp élénk volt az elzárkózás a Salgótarjánból származó, vagy ide adresszálható bármilyen tipusú felvetéssel, feladattal szemben. A régóta érzékelhető megyei központtól való távolodási szándékot 1988-tól fokozatosan felerősítették az országban várható politikai berendezésbeii változások helyben lecsapódó hatásai. Az eddig valójában csak látensen jelenlévő feszültségek a Palóc Múzeumban tervezett állandó kiállítás rendező elveinek nyilvánosság előtt megvitatott egyik, amelyet a salgótarjáni múzeumból javasoltak - variánsa hozta a felszínre. Az összetett probléma 132