Horváth István: Forrongó XX. század Nógrádban. (Múzeumi Értekező11. - Salgótarján, 1999)

halmazt, a mesterségesen szított hangulatot a helybéli újság - a Gyarmati Napló - 1989. november 2-i számában közzétett, és Glatz Ferenc művelődési miniszterhez címzett "Feliratban" foglaltak tovább növelték. Az újságcikkben fogalmazódott meg először az a követelés: a Palóc Múzeum kerüljön ki a múzeumi szervezetből. Az ügy kivizsgálására az érdekeltek bevonásával megbeszélést rendeztek 1989. november 29-én, amelyen részt vett dr.Bodó Sándor minisztériumi főosztályvezető és Hámori János, a munkatársa. A helytörténeti gyűjtemény vezetője leszögezte: a múzeumi szervezet sztálinista képződmény, valamint adják vissza a Balassagyarmatról Salgótarjánba elvitt múzeumi műtárgyakat. Az első felvetést a főosztályvezető visszautasította. A második megjegyzés pontosítására később tértek vissza. Az 1990. májusában elkészített lista alapján kiderült az elszállított és minőségileg összehasonlíthatatlanul jobb raktározási körülmények közé került, a megye történetére vonatkozó tárgyak a szécsényi múzeum raktárában találhatók, a képzőművészeti gyűjteményt a salgótarjáni művészettörténeti törzsanyagba sorolták be, vagyis minden reklamált műtárgy a nógrádi múzeumok raktárában maradt és ott tanulmányozható. A kissé belterjessé minősülő polémia azonban újabb fordulatot vett, miután 1990 év végén az eredeti minősítést úgy módosították: a korábbi minősítés nem jó. Nem a múzeumi szervezet, hanem a megyei múzeumigazgató a sztálinista. Erre érvként az fogalmazódott meg, hogy diktatórikusán intézkedik pénzügyi és személyi "kérdésekben", sőt 1991. szeptemberében az egyik ."szakfelügyelő" túlzásnak minősítette, hogy "a megyei múzeumigazgató egyedül utalványoz." Az enyhén groteszkbe hajló történések - miközben elkezdődött az állandó néprajzi kiállítás kivitelezése - harmadik stációját 1991. nyara jelentette, amikor a megyei közgyűlés költségvetést megszorító intézkedései nyomán létszámleépítésre kötelezték a megyei múzeumigazgatót. A személyi döntések Nógrád valamennyi múzeumát - így a balassagyarmatit is - érintették. Csodálkozni ma sem lehet azon, hogy mindenki tiltakozott: a már említett újság szerkesztője, a város polgármestere. Az országos sajtó egynémelyike is tájékoztatott a helyzetről. A szécsényi polgármester is úgy gondolta: az általa annyira sohasem támogatott helyi múzeum sem lesz tagja a megyei múzeumi szervezetnek. Ismételten bekapcsolódott a művelődési minisztérium múzeumi osztálya - az államtitkár helyettes unszolására. Az 1991. szeptemberi látogatásuk konklúziója általános kérésben foglalható össze: a megyei közgyűlés gondolja át újra döntését. A javaslatnak nem lett közvetlen foganatja. Bár valószínű, hogy mindezek befolyásolták a sokak által ismert 133