Horváth István: Forrongó XX. század Nógrádban. (Múzeumi Értekező11. - Salgótarján, 1999)

színvonalú viszonyok rendeződésében. Ebben a vas és acélalapanyagú áruknak, az üveg sokféle variánsának húzószerepe lehet. Ezzel oldódhat fel a szakmai átképzés ma még levegőbe lógó, céltalan mechanizmusából származó ellentmondás is. Nógrád mezőgazdasága olyan gazdaságföldrajzi elrendeződésű, hogy az északi és déli területeken eltérő a termelésszerkezet. Ehhez a jövendőben a tulajdon-forma is igazodjék. A földtulajdonnak életnívót kiegészítő jellege lehet erőteljesebb, amelyet az erdőgazdálkodást, az állattenyésztést rentábilissá tétele fejleszthet tovább. A gazdasági termelő munkában a szlovákiai kapcsolatok eddigi elhaló formáit és tartalmát újra szükséges átgondolnunk, és a közös haszonelv érvényesítése alapján gyakorolnunk. Az előttünk álló időszak követelménye a települések, elsőrangúan a városok kapcsolatának korszerűsítése. Ez mind a kistérségi viszonyra, mind pedig nemzetközi relációban érvényes igény. A kapcsolatok öncélú, "baráti" gesztusokra épült gyakorlatát az érdemi, gazdaságélénkítő munkával kell felváltanunk. A kapcsolatok akkor érhetnek el jó minőséget, ha településeink belső rendje - a helyi önkormányzat, a helyi társadalom, a helyi gazdaság - a sokoldalú követelmény teljesülését teszik lehetővé. Széleskörben térj esztendőnek vélem azt az alapelvet, amely azt fogalmazta meg, hogy: "A város áru, amelynek piaci értéke van". /Enyedi György előadása Salgótarján várossá nyilvánításának 70. évfordulójára rendezett konferencián, kézirat NTM. Adattár/ így tudjuk racionálissá, azaz működőképessé tenni az idegenforgalmat, a kulturális, művészeti eseményeket. Az intézményesült kultúra nem sorvasztható, nem rekeszthető ki a /helyi/ társadalom életének egészéből. A viszonyok és struktúrák újrafogalmazásának időszakában a kulturális vertikum teljességét, /oktatás, közművelődés, tudomány, művészetek/ vagy korlátozottságát szakaszol va-fejlesztve, és érthetően megfogalmazva kell a társadalmi színtéren megjeleníteni. Ma a társadalom viszonyai általában az előrelépő tevékenységnek nem kedveznek. Sok a bizonytalanság, amelynél a különböző színtéren jelenlévő feszültség a nagyobb. 119