Horváth István: Eszmék, eszmények, magatartások; 150 év politikusai Nógrádban. (Múzeumi Értekező 10. -Salgótarján, 1995)

Sztranyavszky Sándor (1882–1942)

Főispáni feladataink ellátásához "a köztisztviselői kar" felkarolását látta fontosnak. Véleménye szerint azért is, mert ez a társadalmi csoport "az ország legsúlyosabb helyzetben" lévő közössége. Nagy bizalommal fordult a "nógrádi gazdákhoz", akikhez az a közös élmény is fűzte, hogy ők "a pacsirta dalát, a fülemüle énekét, a fúrjmadár pittpalatty szavát" értették és tartották a legfontosabbnak. A gazdasági romlással küszködő magyar viszonyok közepettte is furcsának tűnhetett felfogása: a nógrádi gazda szereti a földet, de "nem azért mert megélhetést ad", hanem mert szereti "annak minden rögét, a tavaszi napsugár és szellő nyomán kelő porát", "a ringó búzakalász sem azért, mert megtelik a zsák belőle, hanem mert az a magyar föld termése, ...a magyarok Istenének áldása". Az ünnepi főispáni székfoglaló beszéd befejező részében Sztranyavszky Sándor szólt elődjeiről. Viszonylag röviden a közvetlen elődről Dr. Huszár Aladárról, akinek a kulturális munkálkodása előtt "tisztelettel" hajlott meg. A korábbiakról - gróf Degenfeld, Török Zoltán, Mailáth Géza - már részletesebb méltató szavakat mondott. E szerint, példaképei ők, minden igaz magyarnak, akik "hazájáért és közügyért önzetlenül és önfeláldozóan" akarnak dolgozni. Külön is méltatta Prónay Mihály főispánt, aki tíz éven át "férfias eséllyel irányította Nógrád vármegye sorsát", a mindenki által "joggal nagyrabecsült" Nagy Mihály alispánhoz külön is méltató szavakat küldött. /19 A székfoglaló beszéd hűen visszaadta Sztranyavszky Sándor akkori nézeteit, személyes karakterére is bepillantást engedett. Mindezekről a nógrádi közélet ismerőjének volt már kovábbi ismerete, benyomása. Úgy tűnt tehát, hogy az ünnepi beiktatás zavartalanul folytatódott tovább a boldog béke szellemében, akkor is amikor a vármegye hivatalos szónoka, Pongrácz György, a vármegye főjegyzője emelkedett szólásra. "A vármegye évszázados hagyományaihoz" kapcsolódóan bevezetőben is leszögezte: "Méltán töltheti el" Sztranyavszky szívét "jól eső büszkeség, midőn az ország kormányzójának kegye éppen ennek a vármegyének az élére állította", mert ez egy hősies vármegye. "Egyedüli volt Magyarország vármegyéi közül abban a tekintetben, hogy önerejéből mentse meg székhelyét és területének java részét, a betolakodó ellenséggel szemben." Ezzel a legutóbbi időszak eseményeire utalt a főjegyző, amikoris épp, a főispáni beszédben kissé mellőzött Huszár Aladár vezetésével fegyverrel akadályozták meg 1919 elején egy csehszlovák légiós csoport tartós balassagyarmati berendezkedését. A kissé disszonáns főjegyzői beszéd azonban tovább folytatódott: "óhajtom - mondta a főjegyző - megtalálja Méltóságod mielőbb az utat a vármegye 162