Horváth István: Eszmék, eszmények, magatartások; 150 év politikusai Nógrádban. (Múzeumi Értekező 10. -Salgótarján, 1995)
Sztranyavszky Sándor (1882–1942)
közönségének lelkéhez". Mert "Nógrádot boldoggá csak az tudta tenni, akit a vármegye népe nemcsak főispáni székébe, de lelkébe is beiktatott." Pongrácz György emlékeztetett arra az időszakra, amikor Sztranyavszky Sándor "mint kezdő fiatal ember részt vett a vármegye közéletében". Beszédének további részében pedig - lényegében a főispáni székfoglalóval polemizáló, de legalábbis elveiben is kiegészítő - gondolatokat ajánlott az új főispán figyelmébe : "elsősorban nógrádinak érezze magát". "A vármegyét eredményesen kormányozni idegenek soha sem tudták." "Jusson emlékezetébe, hogy Nógrád barátságos arculatú dombvidékét, valaha ősi piros rokolyáiban dolgozó, dalos nép lakta." A jókedvű kacagást, "a feléjük törő pénzhatalmak kíméletlenül elrabolták". A vármegyét tegye boldoggá a főispán, legyen vármegye párti. Továbbiakban a szónokló főjegyző érzelemdús beszédében kérte a főispánt a "magyar Szent korona eszményére" alapozó politika folytatására, és "habozás nélkül vezessen bennünket a nagy cél felé, a magyar királyság határainak visszaállítására. Legyen az Ipoly túli magyarok főispánja is." Mindezekhez a feladatokhoz "felajánljuk a vármegye közönségének és tisztikarának erélyes és őszinte támogatását". A tisztikar "önérzetes és független", de "a vármegye sorsáért aggódó férfiakból" áll, akik meg vannak arról győződve, hogy a főispán "tiszta erkölcsi" felfogású, érett politikailag iskolázott és "nem fogja itt a hazug és nagy szólamokban ragyogó, de üres, jelszavas politikát szolgálni". A tisztikar "nem a túlfeszített ambíciók, vagy személyes érdekek kielégítéséért kínálkozunk, hanem hazánk iránti kötelességünket kívánjuk ezzel önzetlenül leróni." Az idős főjegyző tapasztalataira, a nógrádi tisztségben eltöltött éveire alapozva engedhette meg magának a főispánénál terjengősebb, azt finoman kioktató beszéd elmondását. Úgy tűnt, hogy nemcsak egy koros tisztviselő magános tettével találkoztunk a főispáni beiktatás során. Egyes források szerint Pongrácz Györgyöt rövidesen menesztette Sztranyavszky, erre az intézkedésre a hivatalban eltöltött évei legitimációt is jelentettek. Ehhez az eseményhez, valamint a főispán első személyzeti intézkedéseihez kapcsolódóan azonban némi - a Pongrácz beszéd elmondásának indokát is árnyaló - ellenvélemény is megjelent: politizáló közvélemény szerint kifogásolható, hogy a "nógrádiak" eddigi pozícióit a főispán idegeneknek adta. Mások szerint: "Ez a fél-úr Sztranyavszky saját hatalmának biztosítása végett felrúgta, ősi, nemesi vármegye tradícióit." /21 Hogy nem volt harmonikus egyetértés a főispáni kinevezése során azt más források is 163
