Horváth István: Eszmék, eszmények, magatartások; 150 év politikusai Nógrádban. (Múzeumi Értekező 10. -Salgótarján, 1995)

Ócsai Balogh Péter (1748–1818)

tés és beszélgetés egyik fontos epizódja volt, amikor a király kifejezte meggyőződését, hogy a katolikusoknak is, az evangélikusoknak is a saját egyházi törvényeik szerint kell vallásukat gyakorolni. Az evangélikusoknál a törvényelfogadása utáni első egyetemes közgyűlést 1790. november 24-én Pozsonyban tartották. Ezen már Balogh Péter elnökölt. Az esemény jelentőségét hangsúlyozta, hogy a harmincegy világi képviselő mellett, három pozsonyi lelkész is részt vett ezen. Az ünnepélyesség, az öröm nem titkoltan volt jelen Balogh bevezető-köszöntő mondataiban: "Valahára felvirradt azon áldásos idő, melyen nem kénytelenítettünk sóhajok és könyhullatások közt tanácskozni a felett, miképp mentsük meg a fenyegető vész közepette legalább romjait egyházunk jogainak és szabadságainak, de ha csak elegendő buzgóság és jóakarat lesz bennünk, örök időkre megvethetjük egyházunk boldogságának alapját." Az evangélikus egyház üdve, ha saját hanyagsága "által nem rontatik, biztos alapra tehető". A gyűlés abban is megállapodott, hogy az első zsinatot 1791. július 1-én tartsák Besztercebányán. Negyvennyolc képviselő fele világi, fele egyházi legyen, szólt a döntés. A zsinat előkészítésével megbízott bizottság Prónay Gábor elnökletével kezdte meg munkáját. /78 A szabadság azonban nem volt korlátlan. E nagy eseményig, az uralkodói engedély megérkezéséig még sok feladatot kellett elvégezniük. II. Lipót 1791. augusztus 4-én adott engedélyt az egyetemes zsinat megtartására. A reformátusok Budán, az evangélikusok Pesten tanácskozhattak. Ez utóbbiakhoz gr. Brunszvik Józsefet küldte ki, királyi biztosul. A zsinat első napját szeptember 12-re tűzték ki, végülis ünnepélyes istentisztelettel szeptember 14-én kezdték meg a munkát, és október 14-én befejezték azt. Összesen tizenkét ülésnapon folyt a küldöttek megnyilatkozása. Zsinatot Balogh Péter latin nyelvű beszéde vezette be. Az egyetemes felügyelő a szükséges protokoll pontok után, amelyben üdvözölte a királyt, a megjelent királyi biztost, gondolatait a feladat végrehajtására összpontosította. A többi felekezettel együttesen a közös haza javára történő munkálkodás kialakítását tartotta az összejövetel céljának. Ennek legfontosabb feltételét "a polgárok törvényes jogainak" biztosításában látta, ez pedig csak a szabadság és egyenlőség elvének érvényesülésével lehetséges. Szavai szerint: "Egy ország minden polgára tagja az uralkodó családjának, amint a család az alávetettség egyenlő kötelékével van megkötözve, úgy joggal követelheti viszonzásként a család is az atyai szeretet, és az 61