Horváth István: Eszmék, eszmények, magatartások; 150 év politikusai Nógrádban. (Múzeumi Értekező 10. -Salgótarján, 1995)

A modernizáció vetülete a társadalomban, a politikai gondolkodásban a XVIII. század végétől a XX. század első harmadáig Nógrádban

mindennapjait, végezte el értékalkotó munkáját. A gazdasági lehetőségeit a föld megművelése, az állattartás - ősi vagy korszerűsödő formája, az erdőmüvelés jelentette hangsúlyosan. Fölöslegesnek tűnt termékeit elsősorban a megyebeli piacokon, vásárokon - Losonc, Balassagyarmat, Szécsény - értékesítette. Ritkábban a megyén kívüli felvidéki és alföldi vásárokra is eljutott. /27 A XIX. század közepén megindult szénbányászkodás korai szakaszába a palócok nem kapcsolódtak be. Az 1873-as gazdasági válságot követő, és az 1890 után, a bányászkodásban, az iparban, a közlekedésben tartósan megindult gazdasági fellendülés, a földmunka nehezedő megélhetési viszonyai kényszerítették a falvak lakóit az eddigi életüktől eltérő körülmények közé. A nagy mozgásokat a statisztika tükrében is nyomon követhettük. A megye népessége jelentős mértékben növekedett. 1869-ben 197.388, 1910-ben 259.660 lélek volt az állandó lakosa. A városok lakossága is dinamikus fejlődést mutatott. Balassagyarmat lélekszáma 1869-ben 6.435, 1910-ben 10.682 volt. Salgótarjánban ugyanazokban az években 3.700-ról 13.726-ra nőtt a népesség száma. Az ipari tevékenységben érintett falvak sorában Zagyvapálfalva különös helyet vívott ki azáltal, hogy az 1869-es 780-as lélekszámát megtöbbszörözte, és 1910-ben 3.500 lakos élt a településen. /28 Az ipar munkaerőt vonzó hatását a népesség mozgása, a tartósan letelepedő lakosság fényesen mutatta. A korabeli forrás szerint: "A feltűnő népnövekedést a szénbányászat fejlődése Salgótarjánban és a szomszédos Zagyvapálfalván ezenkívül a vas és üveggyárak okozzák." /29 Az új munkalehetőség és munkaszervezete lassan bomlasztotta az ősi családszerkezetét. Megteremtette az otthonától távol élő munkás típusát, azokét, akiket az iparvidéktől távolabbi területekről, a termelés igényeinek megfelelően "toboroztak". A "bányászat és az ipar külön - birodalmat - szervezett a meglévő falusi közösség mellé." Az új munkalehetőség - elsősorban a bányászkodás - velejáró tulajdonsága volt a periódikusság, amellyel törvényszerűen létrejött az új lakhely: a kolónia. Az új lakókörülmények ebben az időszakban az ideiglenesség megtestesítői voltak. Hiszen ha egy helyen megszűnt a bányászkodás, a többnyire fából épült épületeket - legyenek azok tisztilakások, iskolák, raktárak - szétszedték , és az új helyen szükség szerint újra állították. Ez az általános gyakorlat jelent meg akkor is, amikor az etesi bányát átköltöztették Kisterenyére. /30 A lassan állandósuló munkahelyeken - a bányában is, az ipari üzemekben - a munkások új típusa jelent meg: az 16