Horváth István: Eszmék, eszmények, magatartások; 150 év politikusai Nógrádban. (Múzeumi Értekező 10. -Salgótarján, 1995)

A modernizáció vetülete a társadalomban, a politikai gondolkodásban a XVIII. század végétől a XX. század első harmadáig Nógrádban

tek, az e nézetet vallók, hogy "a város feltételei jók .... 2-3 éve gyönyörűen fejlődik. Csinos, kedves kis városka lett a hársfasoros, tiszta, autóval öntözött utcáival, amelyen sohasem tolongó barátságos nép sürög," /24 A város helyzetének konszolidálását, a megoldást, a tudatosabb városfejlesztő és tervező munkában látta a szakértő értelmiség: "ha azt akarjuk, hogy városunk egészséges irányban fejlődjön, a városrendezési terv mielőbbi elkészítése múlhatatlanul szükséges." /25 A hathatós intézkedésre márcsak azért is szükség lett volna Balassagyarmaton, mert amint forrásunk lejegyezte 1920-1930 között "már a tősgyökeres népesség egy része is vándorbotot fogott a kezébe." /26 A javasolt megoldásokra nem került sor. Az egyre mélyülő háborús körülmények nem kedveztek a békés terveknek. A legfontosabb feladat a háború utánra maradt. A cselekvés lehetősége azonban ekkor évekig, más okok miatt vált korlátozottá. A város 1945-1946 között nagy lakossági átmenő forgalmat bonyolított le: a felvidékről érkező, kitelepített magyarok olykor elviselhetetlenné tették a közállapotokat, az élelmezési és lakásviszonyokat. Nehezítette a helyzetet, hogy a város vezető értelmiségének egy része - a vezető közigazgatási, pénzügyi szakemberek - elvándorolt. Ki az emigrációt választotta, ki az ország más részén, a fővárosban telepedett le. A népesség foglalkozásának változása Nógrád népessége a XIX. század közepéig kiegyensúlyozott tulajdonságokkal bírt. A társadalom többségét a palócság alkotta, akik lakhelyük szerinttöbbségükben falvakban éltek. A török utáni évtizedekben szlovák telepesek népesítették be az elhagyott korábbi falvakat. A telepítések Nógrád déli, nyugati részére irányultak intenzíven. Ezen a tájon honosodtak meg a német ajkú földművesek is. A népesség szerkezeti rendjét teljessé tette az ekkorra már erősen differenciált államalkotó népesség. Nagyszámú volt a kisnemes, kevesebb volt a korszerűen gondolkodó és gazdálkodó középnemesek aránya, elenyésző volt az arisztokrata jelenlét. Ez utóbbiak többsége nem a tra dicionális nógrádi családokból kerültek ki: a kastélyaikban élő a Dégenfeldek, a Telekiek, Mailáthok és mások birtokvásárlás révén lettek itt honosak. A báróságig eljutó Prónayak, a gróf Forgáchok ritka kivételt képeztek e sorban. . A társadalom gerincét képező palócság ősi szokásai szerint, a nagycsaládos szerkezeti, rokonsági rendben, és az erre épült munkaszervezet alapján élte 15