Salgótarjániak a Don-kanyarban 1942-1943. (Múzeumi Értekező 8. - Salgótarján, 1990)
20. könnyú hadosztály lovasszázad harctudósítása 1943. I. 1–II. 28. Szilágyi Dezső harctudósítása
én, csoportommal, mint elővéd indultam el a kapott parancs szerint Sirokijon át déli irányba. Rabács ezredes Úrtól kapott parancs szerint menet déli irányba és ha kell, áttörés. Megyünk, még bírunk. Kelet felé, a magaslatokra oldalbiztosításra a 23. gyalogezred két szakaszát küldtem ki. Babanyinóhoz érkezve ellenséges tüzérségi tűzbe kerültünk. Itt Farkas ezredes Úrtól 4 ' (22. gyalogezred parancsnok) azt a parancsot kaptam, hogy déli irányba nem lehet menni, forduljunk nyugat felé és a dombokon keresztül fogjuk átvágni magunkat. Ezt jelentettem Rabács ezredes Úrnak és elindultunk nyugati irányba. Már vagy két kilómétert meneteltünk az ivanovkai dombokon a térdig érő hóban, mikor kapom hátulról a parancsot, hogy megfordulni, mert mégis dél felé megyünk. Ezalatt északról oszlopunk harckocsitámadást kapott. Egy harckocsit kilőtt a német tüzérség, saját tüzéreink pedig felkoncolták a benne ülőket. Baj nem történt, csak egy halottunk volt, a többi három harckocsi azonban megfutott. Kisült ismét, hogy teljesen körül vagyunk véve. Rabács ezredes Úr tájékoztatott, ismét vissza kellett fordulni, Orlovka községbe meneteltünk, ahol ismét a fagyon, szállás nélkül kellett éjjeleznünk. Embereim borzalmasan ki voltak merülve és éhesek voltak. Borzalmas hidegek voltak. Itt megint terrorizáltak bennünket a németek. Az volt érezhető a tologatásukból és a parancsaikból, hogy nem akarják, hogy kikerüljünk a gyűrűből. Itt már egész kibírhatatlanul gorombák voltak. Nem fegyertársként kezelték a magyart. Helyzetünk teljesen tanácstalan volt. Körül voltunk teljesen zárva és a német vezetés nem engedte, hogy önállóan cselekedjünk. Itt Rabács ezredes Úrnak, hogy önállósítsuk magunkat, én hajlandó vagyok csoportommal az áttörést végrehajtani. 43. IL 1. Reménytelenül körül vagyunk zárva, tehetetlenek vagyunk a németek miatt. Délután hírek szerint a németek dél felé megnyitották a kaput. Elindítanak minket is, de rövid idő múlva visszarendeltek bennünket. A helyzet ismét romlott, Udobnojén keresztül kell menetelnünk, mert itt nem zavarhatjuk a német hadműveleteket. Udobnojére érve kiderült, hogy a helyzet tovább romlott és ott sem tudunk továbbmenni. Erre itt a házakban beszállásoltunk. Irtózatos a német tülekedés és a türelmetlenség. Azzal biztattak bennünket, hogy a gyűrűt a német "Bredow" páncélos különítmény áttöri és utána majd mi is mehetünk. Ezért az utat tisztán kellett hagyni, ami azt szolgálta tulajdonképpen, hogy a mögöttünk jövő német vonatrészek simán elmehessenek. Bredow nem jött. Biztosításunkat a németek gorombán visszazavarták azzal, hogy nekünk Budapesten a helyünk. 43. П. 2. Éjjel riadó volt, de nem történt semmi. Ismét várnunk kellett. A német tologatás továbbtart, míg végre délután 14 h körül megengedik, hogy velük mehessünk déli irányba, de nem az úton, hanem a sinek mellett. így elindultunk és a németek által nyitott kapun át meneteltünk Sztarij Oszkol felé. Egyfolytában mentünk és sokat ácsorogtunk is a borzalmas hidegben éjszakánként.
