Salgótarjániak a Don-kanyarban 1942-1943. (Múzeumi Értekező 8. - Salgótarján, 1990)
20. könnyú hadosztály lovasszázad harctudósítása 1943. I. 1–II. 28. Szilágyi Dezső harctudósítása
43. II. 3.-án Gorsecsnojét elhagyva a vasúti töltésen kellett mennünk. Láttuk az áttörés területét, ahol százával feküdt az orosz hulla. Figyelmeztettek bennünket, hogy kelet felől ellenséges behatással kell számolnunk. Sztarij Oszkol előtti vasútállomás környékén ellenséges aknavetőtűz alá kerültünk, s harcalakzatot vettünk fel. Kitérve nyugat felé, kikerültünk az újabb gyűrűből. Itt több veszteség érte csoportomat. Irtó fáradtságos út után, megtizedelve érkeztem csoportommal 13 h-ra Sztarij Oszkolba, ahol irtózatos tüzérségi és aknavetőtűz várt bennünket. Itt Farkas ezredes Úr azt a parancsot adta, hogy azonnal tovább kell menetelni, mert a németek délután feladják a várost. így a halálra fáradt, agyonfagyott és éhező embereimmel az irtózatos német tülekedés és akaratos gorombáskodás között is, de mennünk kellett. Míg kiértünk a városból, tüzérségi tűz alatt álltunk. Kicsit fellélegeztünk, hogy ebből a gyűrűből is kijutottunk. Kiérve a városból folytattuk a menetet Lukjanovkán át, hogy tért nyerjünk Tim felé. Végre a német oszlop előttünk megáll, s mi simán mehetünk tovább. Egyszer csak szembejön egy másik német oszlop, s közlik, hogy a következő faluban már ellenség van, tehát arra nem lehet menni. Ismét benne vagyunk a pácban. Jelentettem Rabács ezredes Úrnak, aki visszarendelt bennünket a községig. Itt kint a dermesztő hidegben vártunk reggelig, mert minden ház a némettől volt zsúfolt. Itt már az őrületig le voltak strapáivá embereim. A szenvedések súlya alatt sok a zavart emberem. 43. II. 4.-én reggel 5 h-kor gyülekeztettem a még megmaradt embereimet. Sokan elvesztek azonban a napokban, ők már nem bírtak mozogni a legyengüléstől és a hidegtől. Ezután megindultunk, mert már nem hittünk a németeknek. Ismét visszaparancsoltak azonban azzal, hogy szállásoljunk be. Visszatérve a községbe találkoztunk Kern vezérkari őrnagy Úrral. Ővele elhatároztuk, hogy önállóan elindulunk, lesz ami lesz. Ismét kimentem oszlopommal az útra, de a németek erőszakosan visszaparancsoltak bennünket. Visszatérve ismét a községbe, Mártsa ezredes Úr ismét átvéve a parancsnokságot úgy határozott, hogy függetlenítjük magunkat a németektől és délnyugati irányba megpróbálunk kijutni. Itt beosztatott hozzám a 9. könnyű hadosztály lovasszázada is. így el is indultunk délnyugat felé, de egy abból az irányból is visszajövő oszlop közölte, hogy arra sem lehet menni, mert orosz van már ott is. Újra gyűrűben voltunk. Jelentve ezt visszahúzódtunk a timi útra, mert már amúgy is elég erős aknavetőtűz kísérte utunkat. így a német oszloppal párhuzamosan haladtunk az út mellett térdig érő hóban. Borzalmasan kimerült emberem és ló egyaránt. így érkeztünk meg Kraszníj Hutorba, ahol éjjelezni kellett. Tele volt némettel. Embereim újabb fagyásnak kitéve. Kegyetlen hideg volt és szél. Borzalmas éjszaka. 43. II. 5. Rabács ezredes úr ismét úgy határozott, hogy most már végleg függetlenítjük magunkat a németektől. Délnyugatra akartunk letérni ismét, de hírek szerint ott is ellenség van. Felderítő járőrt küldtem ki. Hlatky-Schlichter István zászlóst 6 fővel. Közben azonban úgy fordult, hogy továbbmegyünk a németekkel párhuzamosan az út mellett. A következő falunál délnyugatnak tértünk ki, s végre 68
