Salgótarjániak a Don-kanyarban 1942-1943. (Múzeumi Értekező 8. - Salgótarján, 1990)

20. könnyú hadosztály lovasszázad harctudósítása 1943. I. 1–II. 28. Szilágyi Dezső harctudósítása

43. I. 29.-én 5 h-kor folytatni akartuk a menetet kelet felé, de a zsúfoltság miatt inkább csak ácsorogtunk eleinte, s igen kevés tért nyertünk. A németek mindent legázolva törtettek visszafelé, minket semmibe sem véve. Ők voltak a fontosabbak. Végre aztán a délelőtti órákban a menet egyenletesebb lett, de az út igen nehéz volt. Rengeteg német hadianyag jelezte az utat. Ismét alacsony repülőtámadást kaptunk, de semmi kárunk nem lett belőle. így 11 h körül beérkeztünk Krutaja Gorába. Itt ismét felelős magyar parancsnokságot kerestem, miután a tüzérezredtől egy német oszlop erőszakos keresztezése miatt leszakadtunk. A magyar parancsnokság ismét nem volt. A község tele volt szétszórt magyar csapatokkal, de parancsnokság nincs. Folytattam menetemet kelet felé. Két kilómétert menetelve rátaláltunk a 20. tüzérezredre, ahol Rabács István ezredes Úrnál jelentkeztem. Azt a parancsot kaptam, hogy tegyem egészen könnyűvé oszlopom vonatát, mert ha a gyűrűből ki akarunk kerülni, terepen kell majd mennünk. így elégettünk minden anyagot és csak a sebesültjeimet hagytam a szánkókon, a golyószórókat a lőszerrel. Egyelőre azonban várnunk kell, mert a németek fogják megmondani, hogy merre és mikor törhetünk ki a gyűrűből, mert közben kisült, hogy teljesen be vagyunk kerítve. A déli órákban parancsot kaptam az ezredes Úrtól, hogy rajonként szivárogjak előre Olim községbe, ahol szintén magyar gyülekezés van, s azokkal egyesülve fogjuk kivágni magunkat. Ide beérve német intézkedésre kellett várnunk. Tele volt a község német csapattal. Helyet nem adtak nekünk, s gorombán kiutasítottak minden házból bennünket. Egy házat kapva egész csoportomnak, felváltva melegedtek abban embereim. Borzalmas volt a község képe. Tele csellengő emberekkel, akik a megfagyás ellen jártak-keltek, tábor tüzeket raktak. Csoportom a község déli szegélyét biztosította. A németek itt már pimaszul gorombák és követelődzők voltak. Ha némettel teli házba magyar akart bemenni, kilőttek az ajtón, a magyar helyre pedig betörtek. így vártuk a további parancsot. • 43. I. 30.-án menetkészültség rendeltetett el, de 13 h-kor ismét visszaengedtem melegedni az embereimet, mert majdnem megfagytak. A németek kényük-kedvük szerint változtatgatták a nekünk szóló parancsaikat. így vártunk egész nap. A csellengőket rendezgettük. 43. I. 31.-én 6 h-tól ismét menetkészültségben vártunk 11 h-ig, mert a németek nem engedtek tovább még mindig bennünket. 11 h-kor megindultunk, de rá pár pillanatra megindult az egész összezsúfolt (kb 20.000 ember és rengeteg jármű) tömeg is. Kelet felől lövések voltak hallhatók, kitört a pánik és gázolva rohant mindenki déli irányba. Irtózatos volt ez a rohanás. Egymás hegyén-hátán taposva, mindent elszórva futott mindenki. Mocsáry főhadnagy a 20. lovasszázadot együtt-tartva a sebesülteket is megmentette. így özönlöttünk később már ellenséges aknavetőtűzben Sukovkinó északi részéig, ahol a németek gorombán feltartották a zúduló tömeget. Itt gyorsan rendeztük a még reguláris csoportok kötelékeit és 66