Salgótarjániak a Don-kanyarban 1942-1943. (Múzeumi Értekező 8. - Salgótarján, 1990)

Isten nevében 1942 – A Muszka fronton. Bartha József naplója

Szeptember 7. hétfő A mai reggel egy kicsit szomorú, mert borús az ég. Reggel 7 órakor sorakozó volt és újból kimentünk a tegnapi gyakorlat színhelyére, ahol az új harcászati módokat iparkodunk magunkévá tenni. Mi aknavetősök, tekintettel arra, hogy aknavetőnk még nincs, mi csak szerény szemlélői vagyunk a gyakorlatnak. A szakaszunknál átszervezés volt. A két nagy rajos szakaszból egy háromrajos szakaszt szerveztünk, amely szakasz azt hiszem hamarosan hazafelé fog tartani a csökkentett létszámú zászlóaljjal együtt. Ma hallottuk azt a kellemes hírt is, hogy a posta odahaza felszabadult. Mostantól kezdve izgatottan várjuk a jó hazai csomagok megérkezését. Délután újból kimentünk gyakorlatra, de még bevonulás előtt megeredt az eső, amely kb. éjfélig tartott. Este kiosztották újból a már leszedett lőszert, mert valamire számítottak. Állítólag nagy támadást indítottunk volna az orosz ellen, de az időjárás rossz volta miatt elhalasztottuk. A nap folyamán a muszka megint piszkoskodott. Nehéz tüzérséggel lövette a falut. A délelőtt folyamán még mi kint voltunk gyakorlaton vagy 12 lövést küldött a falura, amely alig 50-100 m-re csapódott be a körletünktől. Ebédre megint kaptunk egy párat, sőt még a vacsoránkat is megzavarta volna, ha megijedtünk volna tőle. A lövedékek ott süvítttek el fejünk felett, de attól mi nyugodtan vacsoráztunk. Csak akkor ütöttük le a fejünket, ha már a gránát szelét is éreztük. Szeptember 8. kedd Reggel 5 órakor volt ébresztő, de most nem a muszka csinálta. Eső után ólomsúllyal nehezedett ránk az áthatolhatatlan sűrűségű ködös reggel. Mindenki lehorgasztott fejjel ballagot a reggeliért. Mindenkinek az motoszkált a fejében, hogy itt az esős ősz. De erre rácáfoltak a későbbi órák, mert ahogy haladt előre az óramutató, úgy kezdett a napocska kibújni és mindig melegebben és melegebben sütni. Úgyhogy kibontakozott egy gyönyörű, napsütötte Kisasszony napja. Édes jó Istenkém, megint egy ünnep, méghozzá Salgótarján ünnepe, Salgótarján búcsúnapja, vagyis vendégség. Milyen jó volna most odahaza, együtt ünnepelni szeretetteinkkel, együtt fogyasztani az ünnepi ebédet, de hát hiába ez a frontharcos katona sorsa: lemondás és újból csak lemondás. Kelemen György Feldebrő Fürdősmajor x x = Az eddigiektől eltérő írás. Valószínű, hogy a naplót, a megnevezett katona bajtárs juttatta haza.