Salgótarjániak a Don-kanyarban 1942-1943. (Múzeumi Értekező 8. - Salgótarján, 1990)

Isten nevében 1942 – A Muszka fronton. Bartha József naplója

Szeptember 4. péntek Reggeli ébresztőnk megint az orosz tüzérség heves tüzelése volt. Pedig szegények hiába kapaszkodnak, mert a magyar védelmi vonalat nem fogják tudni áttörni soha. Tüzérségünk a legnagyobb dicséretet érdemli, mert ha valami mozgást észlel, már tüzel is, de olyan pontos telitalálattal, hogy a szegény muszka dől el, mint a fű a kasza alatt. Leváltásunk hál a jó Istennek még az éj folyamán megtörténik. Ideje is már, mert egy hónapot az első vonalban tölteni egyenes őrület a mai modern háborúban. Egy hónapon keresztül félni, reszketni, hogy melik pillanatban csap közénk egy gránát, várni, hogy egy golyó melik pillanatban fúródik az emberbe. Borzalmas egy egész hónap volt. De hál Istennek egy pár órán belül a jó Isten kegyes akaratából megjön a mi megváltásunk is hogy azután mi fog velünk történni, még a jövő titka. De remélem a jó Isten megsegít és hamarosan hazafelé fordítja kocsink rúdját. Szálláscsinálóink most indulnak szállást csinálni. Este a sötétség beálltával megindul a leváltás. Egész éjjel nem tudtunk aludni, az izgatottságtól. Végre éjfél után reánk került a sor és elindultunk kifelé a siralom völgyéből. Szeptember 5. szombat Reggel 3 órára elértük Mascsuginót, amely csak egy pár km-re van az első vonaltól és itt letáboroztunk. Hogy itt aztán meddig maradunk és mi történik velünk egyenlőre nem tudjuk. A napunk nyugodtan telt el, minden zavaró körülmény nélkül. Estefelé egy rémhír ütötte fel a fejét, mely szerint egy pár napi pihenő után újból kimegyünk az első vonalba. Ha ez tényleg bekövetkezik, akkor ez a legnagyobb igazságtalanság lesz velünk szemben, mert ha becsületesen letöltöttük mi az egy holnapot, akkor töltse le mindenki. Egész napunk nyugodtan telt el, nem történt semmi. Mióta kint vagyunk ez volt egyetlen éjszakám eddig, amelyet végig aludtam anélkül, hogy egyszer is felébredtem volna. Egy Rata elrepült felettünk, de bombát nem dobott. Szeptember 6. vasárnap Megint egy gyönyörű napsütötte vasárnap. Úgy volt, hogy szent mise lesz áldozással, de reggelre megváltozott a program és helyette harcászati bemutató volt, amelyen igazolva láttam egy pár heti előbbi megállapításomat. Egy vezérőrnagy rámutatott azokra az égbekiáltó hibákra, amelyeknek a zászlóalj köszönheti nagy veszteségeit. Ma este nagyon nagy öröm ért. Egyszerre 4 levelet kaptam és 2 lapot, 2 levelet és 1 lapot az én drága anyucikámtól, egy levelet Palkóéktól, 1-et meg Janitól. A vasárnapi nap és az éjszaka nyugodtan telt el, dacára annak, hogy alig vagyunk pár kilométerre az első vonaltól pihenőben. Nagyon rebesgetik, hogy hamarosan hazafelé megyünk. Állítólag szeptember 15-ére vagonba kell lenni zászlóaljunknak. Mindannyian arra kérjük a jó Istent, tiogy ez a hír beteljesedjen felettünk. Szeretettel gondolok haza és örömei olvasom, hogy az én aranyos rossz kicsi fiacskám szeptember 1-től már iskolába jár. 42