Salgótarjániak a Don-kanyarban 1942-1943. (Múzeumi Értekező 8. - Salgótarján, 1990)

Isten nevében 1942 – A Muszka fronton. Bartha József naplója

Szeptember 1. kedd Az éjszakai ítéletidő után reggel felé kezdett tisztulni az ég, de a szél az megmaradt. Később aztán az is kezdett szűnni, a napocska is kezdte éreztetni jóságos melegét, így már ki lehetett ülni a bunkerek mellé. A mai koszt különösképpen nagyon kielégítő volt. Kaptunk kávét, lekvárt, mézet, sajtot, válogatni lehetett benne, csak kenyeret nem adtak hozzá, ami ezekhez a nyalánkságokhoz képest kevésnek bizonyul. Ráadásul egy fél kenyerem meg teljesen szétázott, így kénytelen voltam kenyér nélkül élvezni ezeket a finom nyalánkságokat. Igaz, hogy tegnap estétől maradt még egy csajka puddingom és ezt tettem el ebédre, amihez Kohut Emil révén jutottam. Az éjszaka hűvös volt nagyon fáztunk. A muszka a sötétség beálltáig elégsűrűn lőtt bennünket, de a sötétség beálltával megszűnt az is. Azt hiszem holnapra készül valami, mert az ezredparancsnokság leváltás előtt kézzelfogható eredényeket vár a zászlóaljtól. Szeptember 2, szerda Reggel alig, hogy kivirradt, a pokol szabadult el felettünk. Hatalmas pergőtűzre ébredtünk, amit saját tüzérségünk rendezett, aminek oltalma alatt zászlóaljunk támadásra lendült. Egész nap bömbölnek az ágyúk a szívünk a torkunkban dobog. Istenem segíts meg! 15-20-30-40-50 méterre hull a muszka aknagránát mint a záporeső, de hál a jó Istennek, most amikor e sorokat írom kb. du. 4 óra lehet, de a jó Istenke megint vigyázott rám és még élek. De nem csak a mi arcvonalunkon, hanem a tőlünk jobbra a Don partján és azon túl is kemény harc folyhat, mert ott is egész nap folyik az ágyúk bömbölése és hatalmas füstoszlopok jelzik, hogy nem babra megy a játék. 22 Most 4 óra és örömmel halljuk a hírt, hogy a muszka menekül. Tényleg van valami igaz benne, mert mostantól kezdve csak elvétve hangzik egy tüzérségi löveg robbanása. A csatára az időjárás igen kedvező volt, mert sem meleg, sem hűvös nem volt. Szakaszunkban megint két sebesülés történt, így most már esek 11-en maradtunk. Egy közel becsapódó aknagránát szilánkja Manyaszt is megsebesítette a kezén. Egy kicsit én is borsództam mikor megláttam őt bekötött kézzel. A mai nap zászlóaljunk megint meg lett nyirbálva, kb. 40 sebesülés és 4 haláleset történt. Éjfélig szolgálatban voltam, minden csendes volt. Szeptember 3. csütörtök Éjfél után a közvetlen jobbszárnyunktól délnek húzódó 14. honv. gy. (honvéd gyalog) ezred indított hatalmas támadást az oroszok ellen. A mi arcvonalunkon kora reggel még csak tüzérségünk adott le néhány lövést, és egy kevés géppuska párbaj volt mindkét részről. És ez így men^ egész nap. Hol mi, hol az oroszok lőttek egyet-egyet. Az éjszaka nyugodtan telt el. Végre megjött a nehezen várt idő. A sötétség beálltával rengeteg sok tiszt jött szemrevételezni az arcvonalat, és úgy hírlik, hogy holnap éjjel megtörténik a leváltás. Hálát adok a Mindenható Istennek, hogy kérésemet teljesítette és élve hagyhatom el ezt a borzalmak völgyét, ahonnan annyi könny és fohász szállt feléje. 41