Salgótarjániak a Don-kanyarban 1942-1943. (Múzeumi Értekező 8. - Salgótarján, 1990)

Isten nevében 1942 – A Muszka fronton. Bartha József naplója

bejöttünk és jóízűen elaludtunk reggelig. A Rátáknak hírmondújuk sem volt egész éjszaka. Augusztus 29. szombat Reggel 4 órakor megint kiültem fedezékem elé és a fellegeket vizsgáltam, mert most már az időjárás változó. Hol beborul, hol kiderül, és néha-néha lehull egy kis eső. Egész nap nem történt semmi említésre méltó a szokásos déli és esti kölcsönös tüzérségi tűzön és felderítő repülőink ténykedésén kivül. Éjfélkor riadó volt, mert ellenséges beszivárgást jelentettek, így egész éjszaka fel kellett lennünk. Szorongó szívvel vártuk a hajnalt, mert gondoltuk, hogy a vasárnapot megint meg akarják zavarni, de szerencsére nem történt semmi. Ma vagy holnap várjuk leváltásunkat. Augusztus 30. vasárnap A nyugtalanul eltöltött éjszaka után szép napsütötte vasárnapra virradtunk. Az orosz és magyar géppuskások felelgetnek néha-néha egymásnak és nagy ritkán közbeszól egy-egy kiságyúnak a döreje. Mióta kint vagyunk ma kaptunk először sózott szalonnát. Valóságos csemege volt, mert már kezdjük megunni a sok halkonzervet, meg a kenyérpusztító lekvárt. A vasárnap elég nyugodtan telt el, ma kevesebb volt a lövöldözés, mint máskor. Az éj folyamán sem történt semmi említésre méltó. i Augusztus 31. hétfő Reggel arra riadtam úgy 4 órakor, hogy borzalmasan nagy és sűrű az ágyúzás. Azt hittem a pokol szabadult el. De nem. Nem messze tőlem van két saját löveg felállítva, az vett észre valamit az oroszoknál és az csinált olyan nagy zajt. Az ellenséges géppuskák ma elég sűrűn kattognak, néha-néha egy-egy fáradt lövedék le-le pottyan körülöttem de én csak firkálok tovább mert nem tartom veszélyesnek. Ez a céltalan lövöldözés egész nap tartott és már annyira megszoktuk, hogy figyelembe se vesszük, egész nyugodtan diskurálunk tovább, anélkül, hogy a fedezékbe bemennénk. Ma érkeztünk sorsunk fordulásához. Itt van holnap szepteber 1-е, leváltásunk időpontja. Istenkém, ugyan mit hoz ez a nap számunkra. Valami azért úgy látszik készülőben van, mert délután 5 órakor 4 német tiszt érkezett, védővonalunk zászlóaljparancsnokságához és azonnal kimentek a védővonalat szemrevételezni. Azt hiszem a jó Istenke meg fog segíteni és kocsink rúdját hazafelé fogja fordítani. Vacsora előtt kb. 7 óra felé mentek el a németek gépkocsin. Úgy látszik az oroszok észrevették a németeket, mert pergőtűz alá vették az utat, de szerencsésen megmenekültek. Pont vacsorakiosztás volt, amikor hatalmas fekete viharfelhők tornyosultak felettünk, mely nemsokára orkánszerűen reánk is csapott. Borzalmas sötétség borult a vidékre. Villámlott, mennydörgött, valóságos ítéletidő volt. Bújt mindenki, ki hová tudott. Valóságos ítéletidő volt. Egész éjjel esett az eső. Bunkerekből ki sem mertünk mozdulni. Szegény őreink bőrig áztak, de szerencsére hideget nem hozott magával. 40