Salgótarjániak a Don-kanyarban 1942-1943. (Múzeumi Értekező 8. - Salgótarján, 1990)

Isten nevében 1942 – A Muszka fronton. Bartha József naplója

belőlünk valami. A kosztolás sem kielégítő. Naponta l-szer kapunk meleg ételt, az is víz, semmi tápértéke nincs. Ugyancsak este kapjuk meg a másnapi reggelit, azt a keserű kávét és az ebédet, amely szintén kevés, vagy egy kis doboz halkonzerv, vagy egy nagy doboz májkonzerv, vagy húskonzerv 1 kilós 8 1/2 emberé. Hát ez is kevés. 1 kilós konzerv édeskevés 8 1/2 embernek ebédre. Egész nap forrón sütött a nap, szinte pörkölt. Itt nálunk minden csendes, csak néha-néha van egy kis lövöldözés. A muszka sem mozog. Úgy látszik nekik is melegük van. Az éj folyamán megint ástunk. Úgy látszik a muszka körül mind szorosabbra szorul a gyűrű, mert környöskörül mind közelebb hangzanak a tüzérségi lövegek hangja. A németek nagyon megnyomhatták a frontot lefelé délnek és déltől északra. A muszkák létének napjai már meg vannak számlálva. A vonalunkon az éj folyamán is minden csendes volt, ha a muszka megmozdul, a tüzérség odaköp egyet-kettőt és máris elhallgatnak, behúzzák a fejüket. A tüzelésükből meg lehet állapítani, hogy egyetlen ágyújuk van, vagy négy aknavetőjük, ellenben géppuskájuk és golyószórójuk az valamivel több van, de azzal sem sokat érnek, mert ha meg is szólalnak néha, a mi derék tüzérségünk abban a pillanatban rögtön elhallgattatja. Augusztus 27. csütörtök Az éjszaka nem volt olyan hideg, mint szokott lenni. Nyugodtan aludtunk éjféltől, nem bántott a hideg. Reggel 4 óra van, nem tudok már tovább aludni, kiülök a fedezékem szélére és hallgatom a távoli ágyúzörejeket. Úgy látszik a bekerítő offenzíva nagy lépésekkel halad előre, mert a dörejek mind közelebb és közelebb hangzanak. Azt hiszem mire vonalunknál az északi és déli front összeér, mi már le leszünk váltva és a muszkákat más ejti foglyul nem mi. Lehet, hogy mi már akkor a jó Isten segítségével hazafelé megyünk. Egész nap védővonalunknál nagy volt a csend. Úgy estefelé megjelentek felettünk saját felderítő repülőink és alaposan legéppuskázták a faluban lévő oroszokat. Majd később a muszka kezdett hozzá az ágyúzáshoz. Valahonnan úgy látszik kaptak egy gyorstüzelő ágyút és azzal lőtt egészen a sötétség beálltáig. Bizonyára konyhánkat nem akarta beereszteni, mert a szakácsok mondták, hogy majdnem agyonverte őket, de azért sikerült nekik minden baj nélkül megérkezni a vacsorával. Vacsora után megint kimentünk ásni, éjfélkor bejöttünk és lefeküdtünk. Augusztus 28. péntek Reggel 4 óra és én már megint kint ülök a fedezékem előtt és írok. Annyira megszoktam már a korai kelést, hogy talán már le sem tudnék róla szokni. Borús reggel. Ébresztőnk pár orosz aknagránát robbanása, utána egint nagy csend. Tőlünk délre nézve a végtelen orosz síkságon hatalmas füstfüggöny látszik. Ott még mindig igen borzalmasak lehetnek a reggeli ébresztők. Mától kezdve l-ig minden nap várjuk a hőn óhajtott leváltásunkat. Édes jó Istenkém, ugyan lesz-e belőle valami, mert már igazán itt volna az ideje leváltásunknak. Este felé a muszka megint csintelenkedett és egy pár aknagránátot küldött a vacsorához. Este 10 órakor megint kimentünk ásni és 12 órakor