Salgótarjániak a Don-kanyarban 1942-1943. (Múzeumi Értekező 8. - Salgótarján, 1990)

Isten nevében 1942 – A Muszka fronton. Bartha József naplója

folyik tovább. A gránátok itt fütyülnek a fejem felett és nem egy 50-100 m-re csapódik be tőlem, amikor is még a fejemet is szeretném jó mélyre befúrni a földbe, ha lehetne. Úgy 7 óra után lassan elcsendesedik a nagy csatazaj és innen kezdve már csak néhanéha hangzik egy-egy ágyú, vagy puska hangja, illetve géppuska, vagy golyószóró kelepelése. Ez megint szép vasárnap volt. Dél felé 1 Rátát lelőttek. Gyönyörűen kalimpált lefelé, szinte örömmel néztük bukását. A délután folyamán teljesen elült a csatazaj. Az oroszok visszavonultak, nagy emberveszteséget hagyva maguk után. Úgy hallottam, hogy német tüzérség is beleavatkozott a harcba és talán ezzel meg is indult a leváltásunk. Úgy délután, mint az éjszaka folyamán nem történt semmi. Az oroszok megelégelték a nagy veszteséggel zárult kitörési kísérletet. A puskások vallomása szerint a rozsbúzában még sok orosz sebesült van, de nem lehet őket összeszedni, mert veszélyes helyen vannak. Augusztus 24. hétfő Egész éjszaka nem volt szabad lehunynunk a szemünket, mert újabb orosz támadástól lehetett tartani, így egész éjjel riadókészültségben voltunk, de hál Istennek nem történt semmi. A délelőtt folyamán egy pár ágyúlövedék süvített el a fejünk felett és messze mögöttünk robbantak. Néha-néha elkelepeli magát egy-egy géppuska, más esemény nem történt. így a délelőtt nyugodtan telt el. Az éj folyamán megint futóárkot ástunk, más nem történt. Voronyezstől délre egész nap heves ágyúzás hallatszott. A Ráták mind ritkábban és ritkábban mutatkoztak éjszaka védővonalaink felett. Úgy látszik máshol vannak lefoglalva. Augusztus 25. kedd Az éjszaka elég hűvös volt megint. Egy kicsit jobban fáztunk mint máskor. A kora hajnali órákban itt ülök fedezékem mellett, mint figyelő. Fejem felett saját tüzérségünk lövedékei susognak. Valami mozgást észlelhettek, mert elég heves tűz alá vették az orosz állásokat. A muszka nem felel vissza, behúzták a fejüket, csak néha szólal meg egy-egy géppuska, de mindjárt elhallgat. A délelőtt további része csendesen telt el. Délután úgy 3 óra lehetett, amikor saját tüzérségünk pergőtűz alá vette az orosz állásokat. Úgy látszik valami beszivárgást észlelhettek. Az oroszok is megeresztettek egy pár aknagránátot, de csak egy robbant belőle, a többi besült. Nagyon nedves lehet nekik a lőszerük. Az éj folyamán megint ástunk tovább. Két Rata elrepült felettünk. Más semmi nem történt. Augusztus 26. szerda Már lassan 3 hete, hogy az első vonalban vagyunk, de leváltásunkról még mindig semmi. Rebesgetik, hogy 1-én leszünk leváltva és hogy állítólag megyünk is egyenesen hazafelé, de én már senkinek sem hiszek, mert még eddig semilyen álhír nem vált be. Nem is értem, hogy mit akarnak velünk, hát a magas vezérkarnak nem jut eszébe, hogy ezek már két hete alig aludtak, illetve pihentek, ki lehetnek merülve, jó lenne már le váltani őket, de semmi. Most már megint dobogó szívvel várjuk 1-ét, hogy ugyan lesz-e 38