Salgótarjániak a Don-kanyarban 1942-1943. (Múzeumi Értekező 8. - Salgótarján, 1990)

Isten nevében 1942 – A Muszka fronton. Bartha József naplója

felderítések vannak folyamatban. Repülőink eddig még a mai nap folyamán nem intéztek támadást az oroszok ellen. Mi már azt hittük, hogy nekünk nincsenek is repülőgépeink, hogy a Ráták olynyugodtan, büntetlenül fölénk repültek és bombáikkal árasztottak el bennünket. Ma meglepetésre és legnagyobb örömünkre elszállt felettünk északi illetve észak-keleti irányból jövet 11 bombázónk és vadász gépünk. Úgy látszik azért ők sem tétlenek, mint ahogy mi gondoltuk. Valahol borzalmas dolgokat művelhettek. Az éj folyamán a Ráták is működtek, de legtöbbször lámpa nélkül. Lámpát csak ott függesztettek ki, ahol gondolták nincs légvédelem. Egész éjjel egyik jött a másik ment. A legborzalmasabb az volt a dologban, hogy pontosan mi felettünk volt a járatuk. Egész éjjel nem győztünk csak ki és be ugrálni a fedezékbe. Mikor fölénk ért egy-egy rata, csak úgy borsódzott a hátam tőle. Mindig azt figyeltem nyitott füllel, hogy mikor süvít lefelé a bomba. De hál a jó Istenkének miközénk egyet sem dobtak. így nagy nehezen úgy éjfél után kb. 2 órakor be is fejeződött az éjszakai nyugtalanítás. Augusztus 19. szerda Nagynehezen kivirradt reggel egy kis esőt is hozott magával. Éppen aludtunk, méghozzá elég mélyen, úgyhogy csak akkor ébredtünk fel amikor már bőrig áztunk. A mi frontunkon is feléledtek egy órára az oroszok, mert egy órán keresztül tűz alatt tartotta a vonalunkat. Nekünk csak az a szerencsénk, hogy az aknavetőink elpusztultak és így elég jó beosztásunk van egyenlőre. Hátul vagyunk a zászlóaljparancsnokság közvetlen védelmére beosztva. A nap folyamán egy-két járőrtevékenységen kívül semmi különös esemény nem történt. Az éj folyamán a Ráták megint bombázták a tőlünk jobbra lévő arcvonalat. Nagy nyomás lehet és harc a Don partja mentén, mert néha olyan heves a tüzelés mindkét részről, hogy a föld remeg alattunk, szinte várja az ember, hogy mikor szakad be alattunk. Augusztus 20. csütörtök Az éjszaka nagyon hűvös volt, olyannyira, hogy majd megfagytunk. A vacsora megint, mint rendesen nem volt kielégítő, káposztakonzerv volt amit odahaza a világért meg nem ettünk volna, de bezzeg itt a fronton csemege volt, ha zsírtalan is. Ma nagy ünnep van odahaza. Szent István ünnepe. Eszembe jut, hogy ma egy esztendeje Budapesten voltam az én szeretett kicsi családommal és ma milyen nagyon távol vagyok tőlük. De jó volna most is odahaza lenni köztük. Úgy látszik itt is Szent Istvánt köszöntenek az orosznak, mert saját repülőink reggel 3 órától már a harmadik bombatámadást hajtsák végre a tőlünk jobbra lévő ellenséges arcvonalon. Már régen várjuk ezt a beköszöntőt, mert ez talán mielőbbi megváltást jelent számunkra, ha muszkát megugrasszák egy pár száz kilométer erejéig, mert már teljesen az idegeinkre ment, hogy a Ráták napok óta büntetlenül garázdálkodtak felettünk. Azt hiszem ez a Szent István-napi beköszöntő a mi helyzetünkön is nagy változást fog hozni. Gyönyörű szép napsütötte seggel van. A hideg éjszaka után szinte élvezzük a Jó Istenke napjának melegét. Úgy látszik, hogy ezen a területen beígért nagy német támadás már ma reggel megindult, mert délután 4 óráig mintegy 10-12-szer bombázták a tőlünk jobbra lévő orosz arcvonalat a német 36