Salgótarjániak a Don-kanyarban 1942-1943. (Múzeumi Értekező 8. - Salgótarján, 1990)

Isten nevében 1942 – A Muszka fronton. Bartha József naplója

akiknek örök nyugvóhelyük távol az édes Magyar Hazától, a szerető hitvestől, édesanyától, testvértől, fiacskától, itt domborul egy-egy fakereszttel megjelölve. Hálát adhat a jó Istenek az, aki odahaza maradt és nem kellett odahazulról a pokolba jönnie, oda ahol az ágyúk, géppuskák szólnak, ahol a repülők berregnek, szórva mindenütt mindenfelé a nyomorult halált, vagy a megcsonkítottságot, örök nyomorúságot. Igen. Nagyon sokan vannak odahaza szűk hazánkban, Salgótarjánban is, akik egy vállrándítással intézik el a háborút. Nem kívánok nekik rosszat csak annyit szeretnék hogy legalább egy kicsit messzebbről belenézhetnének a háború borzalmaiba anélkül, hogy valakinek valami baja esne. Hiszem, hogy mindenkinek megváltozna a véleménye és utána egy kicsit jobban megbecsülné azokat a magyar testvéreket akik nemcsak életüket, de családjuk boldogságát is feláldozták, kockára tették és miért, azt egyikünk sem tudja. 3-án éjjel valami nagyobb nyomást kaphattak az oroszok, úgy látszik 20-30 km-el beljebb nyomták a frontot, mert az ágyúzás hangja csak nagyon gyengén hallatszik idáig. Augusztus 5. szerda Már lassan 2 hete, hogy itt táborozunk ebben a 10-12 km hosszú faluban, 17 de még csak ma tudtam meg, hogy ennek a falunak Sztara-Nikolszkaja (Sztaro-Nyikolszkoje) a neve. Szomorúan kell megállapítanom, hogy a tisztek nem törődnek velünk. Nem hogy védenének, hanem még ők is rúgnak rajtunk egyet. Betiltottak mindenféle kosztutánpótlást. Mától kezdve tilos mindenféle krumpliszedés, tejvásárlás, szóval semmit sem szabad megenni, csak azt a sovány kosztot amit a konyhán főznek, mert akit rajtakapnak azt szigorúan kikötik. Közülünk már egyet gúzsbakötöttek, csak azért, mert éhes volt és egy fél liter tejet mert vásárolni, sőt még hasba is rúgták. Azt mondják, ellenséges földön vagyunk, a csecsemőtől fölfelé mindenki ellenségünk. Pedig ezek a szegény orosz asszonyok olyan szívesen adnak bármit, amire szükségünk van. Nagyon jó életük volt az oroszoknak - még Lenin élt. Őt istenítik is az oroszok, de mióta meghalt és Sztálin uralkodik azóta pokol az életük. Bármelik oroszt kérdezzük, mind azt mutatja, hogy Sztálinnak el kellene vágni a torkát. Augusztus 6. csütörtök Ma reggel gyönyörű napsütésre virradtunk. Csak az volt a baj, hogy korábban volt az ébresztő a kelleténél. A koszt még mindig változatlanul rossz. Négy ember kap egy napra egy kenyeret, azonkívül mindennap krumpli van. így érthető, hogy betiltották a krumpliszedést és külön kosztpótlást, mert ha mi összeszedjük, akkor a konyhán nem tudnak mit főzni. Ma déltől újból szolgálatba megyek. De már oda is szívesen megyek, mert ott legalább nem kell ugrabugrálni. Egész nap mást itt nem csinálunk, csak lustálkodunk. Ez megfelelő a koszthoz. Valami érzik a levegőben, mert a tisztek nagyon szaladgálnak. Ez meg csak olyankor van, ha nagy baj van. Az éjjel az arcvonalon és közvetlen környékén nagyon sok volt a kiakasztott Sztálin lámpa. 30