Salgótarjániak a Don-kanyarban 1942-1943. (Múzeumi Értekező 8. - Salgótarján, 1990)

Isten nevében 1942 – A Muszka fronton. Bartha József naplója

I Július 17. péntek A pénteki nap esemény nélkül telt el. Csak annyi változás történt, hogy a biztosabb helyről átmentünk a veszélyeztetettebb területre, ahol nagy örömömre az öcsémmel összetalálkoztam. Az éjjel nyugodtan aludhattunk, mert a Ráták nem nyugtalanítottak. Úgy látszik megijedtek a biztos magyar légvédelmi tüzérségünktől. És úgy gondolom, hogy a jó Istenke meghallgatta kérésemet és távol tartotta tőlünk őket. Anyucikámtól levelet kaptam aminek nagyon megörültem. Július 18. szombat Az eseménytelen éjszaka után reggel vígan keltünk és a petróleum szagú kávé mellé még zsíros kenyeret is kaptunk a zászlós úr jóvoltából, igaz, hogy azt mi spóroltuk meg és így mi élvezhettük el annak jóságát. Máskülönben az egész nap eseménytelenül telt el. Annál mozgalmasabb volt az éjszaka, mert megint megjelentek felettünk a Ráták, de egy-két bombánál többet nem dobtak le. Kb. 1 óra hosszat keringtek felettünk, de a légvédelmi tüzérség eltávozásra kényszerítette őket. Július 19. vasárnap A mozgalmas éjszaka után gyönyörű napsütéses napra ébredtünk. A zászlóalj útra készülődik, hogy itthagyja a Donec partját és valahol a Don mellett foglalja el új állomását. Innen kb. 120 km-re megyünk kelet felé. Úgy tudjuk, hogy a szövetségesek már elérték a Volgát és Sztálingrád elesett. 14 Adja a jó Isten, hogy így legyen, mert ezzel is közelebb vagyunk a háború befejezéséhez. Egész napos menetelés után egy ócska kis orosz faluban szálltunk meg éjszakára. Az éj folyamán semmi zavaró esemény nem történt. Július 20. hétfő Korán reggel keltünk és folytattuk utunkat kelet felé. A délelőtt folyamán elértük azt a helyet, ahonnan június 28-án megindult az offenzíva.

15 Elértünk egy faluba és egy szép szimbólum ötlik a szemünkbe. A falu közepén szépen körülkerítve áll az apostoli 2-ős kereszt az hármas halommal, rajta egy tábla, amelyen ez olvasható: "Oroszok itt járt a magyar hadsereg, szabadságot, földet visszaadott néktek, 1942." Megyünk tovább és innentől kezdve már szomorú látványt nyújt a vidék amerre megyünk az út két oldalán szétlőtt gépkocsik, tankok, traktorok szanaszéjjel. Tovább inenre kicsi sírkereszteket látunk, a nagy offenzíva áldozatai fekszik benne. Ő nekik már jó, ők már megtértek egy nyugodalmasabb világba, ahol már nem baj semmi, ahol már nem érzi az ölő, sivatagszerű végtelen forró orosz országutak víztelen kínjait és nem retteg, hogy a következő pillanatban rálép egy borzalmas orosz aknára, amely átsegíti őt a másvilágra. Az éj folyamán nem történt semmi, mert a Darazsak nem találták meg éjszakai szállásunkat. 25