Salgótarjániak a Don-kanyarban 1942-1943. (Múzeumi Értekező 8. - Salgótarján, 1990)

Isten nevében 1942 – A Muszka fronton. Bartha József naplója

Július 21. kedd Reggel felszedtük a sátorfánkat és tovább gyalogoltunk kelet felé. Erre valami nagyszerű villámháború lehetett, mert az út két oldalán szétlőtt tankok, autók, hátrahagyott cséplőgépek, traktorok hevernek szanaszét, amit az oroszok gyors menekülésük közben nem tudtak magukkal vinni. Helyenként olyan óriási bombatölcsérek, hogy egy kocsi kényelmesen megfordulhatna benne. Az éjszakát megint egy nagy erdőben töltjük el. Az éjjel leszakadt az eső, egész éjjel esett. Reggel indultunk, de a nagy sár miatt alig mentünk 2 km-t meg kellett állni és letáborozni. Borzalmas egy sár. Ezalatt a 2 km alatt ember, állat egyaránt kimerült, ezért kell most eddig várni míg fel szikkad. Július 22. szerda Egészen nem pihentük ki magunkat és már ebéd után tovább kellett mennünk, dacára annak, hogy még alig szikkadt fel egy kicsit a sár. Nehezen bár de estefelé elértünk egy orosz faluba, ahol megint letáboroztunk. Borzalmas egy élet. Nem elég, hogy nagy a vízhiány és alig vánszorog az ember, hanem melléje még a koszt is gyatra. Hogy hová vezet ez, azt csak a jóisten tudja. Hát ez az a híres német frontellátás! Egy olyan kenyeret, amit odahaza két napra kaptunk, itt négy napig kell eltartani neki, de az is olyan fekete mint a sár. Ezek szerint ha egy orosz golyó le nem terít, akkor éhen kell pusztulnunk. De nem fogunk talán, elpusztulni éhen. A fiúk kimentek vadászatra, ki libát, ki kacsát, tyúkot, csirkét, bárányt hozott, sőt olyan is volt, aki egy jó megtermett borjút is hozott. Igen ám de ez sem tartott soká, mert a németeknek besúgták és ők meg egyszerűen betiltották. Július 23. csütörtök A mai napunk egész nap pihenésből állott. Egész nap ment a sütés főzés, amit az este meg az éj folyamán szereztek. A mai nap is elment anélkül, hogy valami lényeges dolog történt volna velünk. Adja Isten, hogy ne is történjen. A holnapi menettől már előre félek. Ki vagyunk éhezve így nem lehet menetelni. Július 24. péntek Menet tovább! Az éjjel megint esett egy kis eső, de ettől lehet menetelni. Mentünk is, mert muszáj volt. Délre elérjük Starioksol (Sztarij Oszkol) városát, ahol meglátszik a kemény ádáz harc, egyetlen egy ház épen nem maradt. Kifosztva, feldúlva van az egész város. Itt lehetett zsákmány, azoknak akik legelőször bevonultak a városba, gondolkozóba estem, hogy milyen jó lett volna itt lenni, de aztán egyet gondoltam, jól van ez így, nem kell nekem a zsákmány, csak hagy vigyék, többet ér minden zsákmánynál az élet. Az éjszakát a város közelében lévő erdőben töltöttük. Már napok óta éjszakai repülőtámadást nem kaptunk, dacára annak, hogy Kurszktól keletre haladunk állandóan, a fronttal egyvonalban, de ne is legyen, nincs nekünk erre sem szükségünk. Már egy hete, hogy állandóan menetelünk és még mindig nem értük el a frontot. Úgy látszik aem csak mi haladunk előre, hanem az orosz is halad hátra, hát csak hagy haladjon. 26