Salgótarjániak a Don-kanyarban 1942-1943. (Múzeumi Értekező 8. - Salgótarján, 1990)

Isten nevében 1942 – A Muszka fronton. Bartha József naplója

lopokat lehetett megfigyelni az éjszakában, a föld csak úgy remegett alattunk a hatalmas robbanások következtében. Egész éjjel teljes riadókészültségben voltunk a partizánok miatt, de hál a jó Istennek, a várt támadás elmaradt. A ráták is egész szorgalmasan kutattak utánunk, de ők sem találtak meg minket. Július 13. hétfő Reggel 5 órakor indultunk tovább. Róttuk a beláthatatlan orosz síkságok bokán felül érő országutak. Sehol egy árnyék ahol a szegény honvéd menedéket találhatna a forrón tűző oroszországi nap elől. Elértük Kurszk városát, a város elején szemünk elé került egy szomorú látvány, egy sírhalom rajta már messziről látszó magyar sisakkal. Olvasom: Sebő József honvéd. Meghalt 1942. VII. hó 7-én. Szegény fiú már megtért egy boldogabb világba, ahol nincs szenvedés. Könny szökik a szemembe, rágondolok az én messze lévő szeretteimre, lehajtom a fejem és kullogok tovább. Kurszk-t elhagyva egy pár km után egy nagy erődhöz értünk, ahol meg is ebédeltünk. Innen elindultunk a hadseregelosztóhoz, ahonnan éjjeli szállásra egy nem messze lévő erdőbe ю küldtek minket. Odaérünk és szájtátva bámuljuk azt a rengeteg magyar katonát, ami már itt van. Érdeklődünk, hogy mi a helyzet. Hát bizony, újságolják nem valami rózsás, mert a ráták egész éjjel rajzanak felettünk, mint a darazsak. Hű, ennek a fele se tréfa. Mindjárt hozzá is fogtunk a fedezékek ásásához az én Csonka nevű bajtársammal együtt egy két személyeset. Felállítottuk a kétszemélyes sátrat és lefeküdtünk, de álom nem jött a szemünkre. Haza gondoltunk mind a ketten és eldiskuráltunk egy kicsit. Úgy 11 óra tájban egyszercsak gyenge motorzúgást hallunk. Nándi jön a "darázs"! Hu, a kutyafáját! Kidugom a fejemet a sátorból. Nándi gyere már a mindenit! Kibújunk a sátorból, be a fedezékbe. Már itt vannak. Egyszercsak halljuk: bum! bum! bum! hull a bomba. Jóska! Mondja Nándi húzd le a fejed! Nem kellett nekem kétszer mondani. Bebújtunk volna még mi mélyebben is a földbe, ha bírtunk volna. 28, vagy 30 bomba hullt a vasútra és a vasút másik oldalára és utána a Ráták elmentek. A mi területünkre úgy látszik már nem jutott az orosz szeretetcsomagból, vagy a légvédelmi tüzérség űzte el. Július 14. kedd Reggel nyomott hangulatban ébredtünk, mert esőre állt az idő. Úgy látszik nemcsak a sötét éjszaka, hanem a borús idő is kedvező a sötétbe bujkáló bolseviki repülőknek, mert fényes tiszta égboltú napon még véletlenül sem látni őket. így történt, hogy egész délelőtt nyugtalanítottak minket. Hol itt, hol ott robban egy-egy cél nélkül, vaktában ledobott bolseviki bomba, de hál a jó Istennek eddig még, kárt nem tett bennünk. Ebéd után kitisztult az ég és ezzel megszűnt a "Darazsak" ide-oda röpködése is. Még mindig itt vagyunk ebben az erdőben és addig itt is leszünk, még a zászlóaljunk meg nem érkezik. Estefelé megint elborult az ég és hatalmas eső zúdult le a földre kénytelenek voltunk a sátorba bebújni. Éjfél felé megint megjelentek a Ráták és környéken egy pár bombát ledobtak, utána pedig eltűntek. Elszomorító az, hogy a frontról semmit sem tudunk, hogy hogy áll dacára annak, hogy alig vagyunk tőlük 150, vagy 200 23