Salgótarjániak a Don-kanyarban 1942-1943. (Múzeumi Értekező 8. - Salgótarján, 1990)

Isten nevében 1942 – A Muszka fronton. Bartha József naplója

sem tudjuk utazásunk végállomását. Szmolenszkből este 9 órakor indultunk el. Itt elég hosszú időt töltöttünk és hogy ne unatkozzunk "kívánsághangversenyt" rendeztünk a németekkel. Igen kedves és szép bajtársi csoport volt, hol mi, hol pedig a németek énekeltek el egy-egy dalt nagy tapsok és éljenzések közepette, Szmolenszk földig rombolt romjai felett. Július 10. péntek Péntek reggel van. Utazásunk 7-ik napja. Szmolenszktől alig pár kilométerre leállították vonatunkat és most itt veszteglünk Rosslawl 7 városánál. A fiúk jó kedvűek, mert 34 nap után most jutottak hozzá az alapos mosdáshoz, amely üdítoleg hatott. Alig haladtunk előre 100 kilométert, a vasút jobb oldalán egy lerombolt és felégetett hatalmas gyár tűnt a szemeink ele. Már este van és még mindig itt állunk, ismeretlen okok miatt nem tudunk előre menni. Fejünk felett a német légihaderő repülőgépei keringenek. Állítólag a fronttól alig vagyunk 80 km-re, így kitalálhatjuk, hogy a repülők valami eredményes bombázásról térhetnek vissza. Nem messze tőlünk van egy repülőtér és innen indulnak harcba. 9-én, a repülőteret és ezt az állomást, ahol most vagyunk orosz légitámadás érte, egy német repülőgépet el is találtak, amely a földön vesztegelt, itt előttünk rakták vagonba és szállították el javítás végett. Az orosz nép, amely el nem menekült, irtó nyomorban él. Elszorul az ember szíve, amikor látja, hogy a levágott és a vagonból kidobott kenyérhéjat valósággal felfalják. A gyöngébb szívűeknek erre a látványra bizony kicsordul a könny a szeméből. Július 11. szombat Reggel van, igen jól aludtunk az éjszaka, tekintet nélkül arra, hogy egy rata keringett felettünk az fekete felhők felett. Igaz, hogy egy kicsit elszorult a szívünk a várható orosz Rata 8 bombáinak gondolatára valamennyien szorongva kutattuk az eget a fényszórókkal együtt. De ettől függetlenül elég vígan keltünk reggel. Szinte kezdjük már megszokni az állandó veszély érzetét. Mert hol a Rata keringése és támadása, hol pedig a partizánok támadásának vagyunk kitéve. Hál Istennek eddig még egyikből sem kaptunk, de előreláthatólag már nem is kapunk mert ukrán földön robogunk tovább. Déli 12 órakor Orel városában ebédeltünk. Du. 6 órakor érkeztünk Solotuchinó községbe, 9 ahol mindjárt ki is rakodtunk. Innen este 9 órakor indultunk el és kb. éjjel 12 órakor megkaptuk az első légitámadást. Hű a kutyafáját, a szívünk mindnyájunknak a torkába dobogott. Kering a Rata felettünk egyszerre csak zzzz... és alig 100 m-re hatalmasat robban a bomba. Július 12. vasárnap A bombatámadás színhelyéről éjfél után 3 órakor indultunk el és egész napi menet után du. letáboroztunk egy jelentéktelen orosz faluba, ahol megebédeltünk és utána alvás volt. Elindulásunk előtt 1 órával kb. 6 órakor kaptuk volna a második légitámadást, amit azonban egy olasz repülő megakadályozott. Este 10 órától kb. éjfélig állandóan bombázta az orosz frontot a német légierő, hatalmas robbanásokat és tűzosz22