Salgótarjániak a Don-kanyarban 1942-1943. (Múzeumi Értekező 8. - Salgótarján, 1990)

Bevezető

melyek az ellenség nyomására rövid időn belül visszavonultak, de voltak olyanok is, melyek több napig ellenálltak a szovjet támadásoknak. A 2. magyar hadsereg vagy 200 ezer katonája a dermesztő, minusz 40 fokos hidegben napokig vívta kétségbeesett, katonailag elképesztően egyenlőtlen küzdelmét, s több hétig tartott gyötrelmes és súlyos utóvéd harca is. A 20. könnyű hadosztály csapatai - köztük az 53/111. Salgótarjáni zászlóalj is nem kis fegyvertényt vittek véghez az 1943. januári védelmi, elhárító harcok során. A magyar arcvonal első, január 12.-i áttörését követően két nap elteltével is védték az 1942 szeptemberi véres harcokban elfoglalt sztorozsevoje községet. Az egri és losonci gyalogezred katonái szinte megmagyarázhatatlan, végsőkig való elszántsággal állták és verték vissza a szovjet csapatok embertpazarló, újra és újra megismételt rohamait. 1943. január 14.-én hajnalra azonban Sztorozsevojo védői is gyűrűbe kerültek, s csak a salgótarjáni zászlóalj, Szilágyi Dezső százados 19 vezette csoportjának Veszelij Hutor felé végrehajtott ellenlökése következtében jutottak ki észak felé. Kamarás Oszkár, 20 egykori tartalékos zászlós, a zászlóalj megbízott segédtisztje az alábbi feljegyzéseket készítette az emlékezetes 1943. január 13,-i, 14.-i és 15.-i nap eseményeiről: Január 13. Szerda Két nap óta szakadatlan támadás után délután 1/2 3 órakor megingott a front, amely ellen ömlött az orosz. Kedden reggel indult az orosz támadás. Urywnál betört jobbra, felénk sodorított. Hárs századoséknál, 21 közvetlen jobb szomszédunknál kedden este 8 órakor az első árokba befészkelődött. Reggelre már 300 méter széles a rés. Az éjszaka szakadatlan. Zászlóaljunkon minden támadás megtört. Ráták, harckocsik. Hársék nem birták. Heroikus küzdelem az áradattal szemben. A rés szélesedik és már mélyül is. Az igért villámszakasz késik. Oszkinóban pihenő Blaskó és Wagner szakaszunkat 22 kapják segítségül. Wagner megsebesül, Blaskó elesik. Délben már 700 méter széles a betörés, mi még állunk. Jobbról Boldirevkát elérik, 6 km-re a hátunk mögött az oroszok. Orosz harckocsitámadás vonalunkon megtörik. Délután 2 h-kor Hárs százados, zászlóalj parancsnok elcsukló hangja szól a távbeszélőbe: "A bunkerem előtt vannak az oroszok." Harci kedvünk nem csökkent, mi még álljuk. 2,30-kor parancs távbeszélőn: "Vakbélhátra a reteszbe visszavonulni!". Sírunk és visszavonulunk - de kellett, mert zsákban voltunk. A Vakbélháton éjszakázunk. A reteszt nem látni, az árkot a hó fedi. Balról Storoshevojétól - Gálos század - Huszár század - Kórosi század. 23 - Zűrzavar, fejetlenség. Ahogy lehet, rendeződünk. Dermesztő száraz hideg, -35 fok. Január 14. Csütörtök Reggel 6 órakor viharos aknavető tűz köszönt. Olyanok vagyunk, mint a hangyák, - a fehér havon. Lát az orosz. Az ezred Hutorból elmenekült, Uspenkát elérték az oroszok. A Sztálin úton haladnak Oszkinó felé. Ha nem sietünk, gyűrűbe kerülünk. Támadás Hutor felé, átvágni magunkat az oroszon. Töménytelen orosz. Gyenge tűzharc után Oszkinóba visszavonulunk. Masztjuginóban már garázdálkodnak az oroszok, Oszkinóból Poltavára menetelünk, de nem mehetünk be, mert már az oroszé. Vissza Rosszoskiba. Második éjszaka havon. -40 fok. 9