Salgótarjániak a Don-kanyarban 1942-1943. (Múzeumi Értekező 8. - Salgótarján, 1990)
Bevezető
Január 15. Péntek Mártsa ezredes ы védelmet szervez. Szilágyi csoport, Kucsera 25 csoport és még egy csoport. Délben özönnel támad az orosz. Rövid harc után visszavonulunk. Még ki sem érünk a falu végén, már bent van az orosz. Visszavonulás Kocsatovkára, 16 km. Az orosz elszakad tőlünk." 26 Az állásaikból kivetett egri könnyű hadosztálybeli csapatrészek északi irányban vonultak vissza, s 1943. január 16.-tól 26.-ig Kocsatovka helység körvédelmét látták el a szombathelyi III. hadtest néhány alakulatával együtt. Ezen fontos körvédőállás védői szinte emberfeletti küzdelmet vívtak a túlerővel rendelkező 60. szovjet hadsereg csapatai ellen. Január 26.-án este parancsra adták fel a már bekerített Kocsatovkát. Az ezt követő visszavonulás során a III. hadtestbeli magyar csapatrészek - köztük az 1943. január 15.-től alárendelt 20. könnyű hadosztálybeli adhoc harccsoportok is - mintegy "vándorló katlant" képezve, a harcképesebb német seregtestek útját követve jutottak ki a szovjet csapatok többszöri fojtogató bekerítéseiből. A salgótarjáni zászlóalj megmaradt honvédéi közel 500 km-t tettek meg fárasztó gyalogmenetben, harcok közepette Szumiig. Innen vasúti szállítással jutottak el a "doni hadsereg" első gyülekezési körzetébe, Noszovka környékére. A szovjet hadsereg gyors előretörése miatt 1943 március közepén egy újabb területet jelöltek ki a hadsereg gyülekezésére és újjászervezésére. Ez a körzet Kijevtől kb 100-150 km-re nyugatabbra terült el. A salgótarjáni zászlóalj kb 400 fős csoportja egy Lipniki nevű ukrán faluba szállásolt el, s itt tartózkodott egészen 1943 április végéig, mikortól a 2. magyar hadsereg alakulatai hazaszállításra kerültek. 12 tiszt és 370 főnyi legénység érkezett meg május 18/19.-én a miskolci vesztegzár állomásra. эт Innen csak 3 hét elteltével kerültek vissza békehelyőrségükbe, Salgótarjánba, három 100 tengelyes szerelvény helyett néhány személyvagonban. A hazatérés hangulatában a háborús viszonyok tükröződtek. A helyi újságban Csengődi Lajos evangélikus esperes cikkében a katonákat a szörnyű szenvedések közepette megnyilvánult helytállásukra emlékeztette. 1943. június 8-án - hazaérkezésük másnapján - a laktanya feletti Sportpályán P. Réz Marián ünnepi misén adott hálát, és Horváth László városi tanácsnok köszöntötte a frontról visszatérteket. A kiosztott cigaretta, a MANSZ helyi szervezetében a városi asszonyok fogadása, a június 10-én az acélgyár igazgatójával történt találkozás a gyári iskolában, a háborús napok szenvedéseit nyomatékosították. 28 Néhány mondatot a közreadott dokumentumokról, szerzőikről! Az 1942 márciusában mozgósított 53/111. zászlóalj első pár harctéri hónapjainak krónikájáról egy legénységi frontnaplóból tudhatunk meg részleteket. A napló csak 1942. szeptember 9.-ig követi végig az eseményeket, itt örökre megszakad. Szerzőjéről A Munka 1942. november 21.-i számában egy gyászkeretes nekrológban a következőket olvashatjuk: "Barta József nyomdászsegéd, honvédtizedes, az orosz harctéren szeptember 9.-én a Sztorochevoje (Sztorozsevoje) melletti harcokban hősi halált halt. 10