Horváth István: Reformgondolkodás Magyarországon a XIX. Században. (Múzeumi Értekező 5. - Salgótarján, 1989)
Kubinyi Ferenc - A közéleti tevékenység „próbaévei”
habzik". Ingerlékenységének heves természetének kellemetlen következményeit ő maga is többször fogja tapasztalni. S talán ezzel magyarázható az is, hogy nem tudott vezető politikussá kiformálódni, hiányzott belőle az államférfiak nyugodt hűvössége, a kritikus pillanatokban is megőrzört szenvtelensége. Kétszer is összeütközésbe került a megyei főispánnal. Az első esetben a megye azt tárgyalta, hogy Ferenc király visszacsatolta Fiumét és ezért feliratban köszönetet kellene mondania neki. Kubinyi felszólalt,mondván, hogy ezért nem jár külön köszönet, mert csak a kötelességét teljesítette, hiszen feladata a hazai „sarkalatos törvények" megtartása, ő azt kéri, hívja össze őfelsége végre az országgyűlést az újoncozás és a hadiadók miatti sérelmek orvoslására. A főispán végig sem hagyta mondani, a szavába vágva utasította rendre: ,,Az úr halgasson! és akkor szóljon mint jegyző és mint a státus orgánuma, mikor az úrra kerül a referáda". Kubinyi visszareplikázott: ,,ő úgy szól most, mint a Szent koronának egyik, bár csekély tagja, mint a kinek szólani teljes szabadságában áll" s később még kifejti részletesen nézeteit. Erre is hamarosan sor került. Az adószedés, újoncállítás ügyénak tárgyalása folytán Kubinyi újra felszólalt, sürgette a „correspondentiák megújítását" (a megyék egymás közötti levelezése), az országgyűlés megtartását és a királyi biztosokat Caraffához hasonlította. A főispán erre „hévvel" kiáltotta: ,,Az úr hallgasson, ami ő felségétől jő, az mind kegyelem". Kubinyi nem hagyta magát, így válaszolt: Neki jussa van arra, hogy szóljon, mert ő nemes ember és Pest megyei birtokos, míg a főispán még csak nem is birtokos a megyében. A vitát azért is érdemes idéznünk, mert ez részéről már több, mint rendi megnyilvánulás; mint szuverén személyiség mond véleményt. Az utólag már meglehetősen anekdotikus hangvételű vita, amelyet Kubinyi emlékezete, ha nem is szó szerint, de elég pontosan megőrzött, a már említett lemondással végződött. Sőt József nádor a megyéhez intézett leiratban utasította a nemeseket, hogy Kubinyit intsék meg magatartásáért. Ezt írja: „...Azon cselekedete, hogy a státusoknak, mely szerént ő Felségének kívánságát a Törvényekkel kívánták Öszve egyeztetni feszegette és ezen igyekezetéül volna az adminisztrátor által megintett... és ezen tekintetbül a köz hivatalokra való tehetetlenségének fogyatkozását mutatván végette különös büntetést érdemelne, ha jeles őseinek érdemei nem vennének tekintetbe. Azt rendelvén Eö Császári és Királyi feő Herczegsége, hogy a státusok és rendek eránt való tartozó tekintetre és fiatal tüzességének le tsillapulására attyai képpen intessen meg." 6 Nógrádban 1817-ben kezdődtek meg azok a politikai s egyben személyi küzdelmek, amelyek jóvoltából a megyei csoportosulások 88
