Horváth István: Reformgondolkodás Magyarországon a XIX. Században. (Múzeumi Értekező 5. - Salgótarján, 1989)

Nagy Iván - Tudatosan választott értelmiségi pályán - Nyelv- és irodalomtörténet a művelődéstörténet keretében

Nagy Iván korában azonban — aki még egy családi ingósági összeírást is hasonló szempontból tartott érdekesnek — újszerű, modern követelménynek tartható. Ebben a szemléletben bontakozott ki irodalomtörténeti tevékenysége, bár ennek legnagyobb eredményei csak később, életének utolsó évtizedeiben értek be. Ennek ellenére idevonva vizsgáljuk a később keletkezett műveit is, hisz azt tapasztaljuk, hogy lényegüket, jellemzőjüket tekintve összetartozók. Ezek a jellemzők felvázolhatok a tárgykörből megmaradt kéziratai alapján is, amelyeknek elemzésére azért fordítottunk különös gondot, mert munkanaplóknak is felfoghatók, vagyis közvetlenül tükrözik hogyan közelített Nagy Iván az irodalomhoz, hogy értelmezte az irodalomtörténetet. A Kijegyzések a Köz- és irodalomtörténet érdekében című kéziratában azonnal szembetűnő, hogy az irodalmat a művelődés egészében, a művelődéstörténet keretében szemlélte. E kéziratba 1852—1885 között folyamatosan gyűjtötte az irodalmi anyag mellett a levéltárakra, hírlapokra, szokásokra, színdarabokra (stb.) vonatkozó adatokat. 87 Már önmagában is jellemző erejű, sokat sejtető másik kéziratának címe: Literatúrai és nyelvészeti egyveleg (1863—1896) — irodalom és nyelvészet, irodalomtörténet és nyelvtörténet együttes szemléletéről, elválaszthatatlanságáról tanúskodik ez a gyűjtemény. 88 Ebben a kéziratban számtalan nyelvészeti anyagot, (különféle ábécék, közmondások, kínai, japán szavak), nyelvemlék másolatát találni. Mindezekkel együtt szisztematikusan, rendszeresen gyűjtött adatot írók életrajzaihoz, különös gondot fordított a kevésbé jelentős és ismeretlen személyekre, de lejegyezte magának Balassi Bálint és Rimay János verseinek kiadását is — Szabó Károly és Toldy Ferenc szerint. Irodalomtörténeti adatgyűjtő szenvedélyét mutatja, hogy hozzálátott egy írói álnévlexikon összeállításához, jóval megelőzve ezzel a hasonló törekvéseket, munkákat, hisz a gyűjtést ő már 1865-ben megkezdte. Mi magunk is csak ennek a kéziratos anyagnak a segítségével végezhettük el Nagy Iván munkásságának teljeskörű számbavételét, mert saját álneveit csak ebben találtuk meg. Irodalmi jellegű kéziratai sorában figyelemre méltó (valószínű már a következő pályaszakasz terméke) a Nógrád vármegyei költők verses munkáit tartalmazó kézirata. Nagy Iván tíz megyei szerző verseit gyűjtötte egybe, főként a Szép Literatúrai Ajándék, az Auróra, a Koszorú 1820-as példányaiból. 89 200