Horváth István: Reformgondolkodás Magyarországon a XIX. Században. (Múzeumi Értekező 5. - Salgótarján, 1989)
Kubinyi Ferenc - Az országos politika sodrásában
ben hatottak. Magyarországon is ez a helyzet már, „nálunk is szó vonatik ítéletre, gondolat huzatik kínpadra, s vélemény büntettetik tíz éves rabsággal." (célzás Lovassy László ítéletére.) Majd így folytatja: „Sokat szenvedett már a magyar, s legtöbbet az ausztriai ház alatt..." s a magyar mégis hű királyához, mégis megmaradt a törvényes úton. S mit kaptunk cserébe a hűségért : rossz tanácsadókat, rossz kormányt, amely a magyar alkotmányt kívánja megsemmisíteni. Ugyanilyen lelkiismeretlen a bíráskodás is az országban, amelyre az utóbbi években sok példát láthattunk. Önkény és büntetés azok ellen, akik a társadalmi haladás szolgálatába álltak és tettek is valamit. „Magyarországon már csak az lesz biztos, aki megmutatja, hogy gondolkodni soha nem szokott, hogy a gyűlésben sohasem volt, a köz jót előmozdítani soha nem törekedett, szóval csak a buták, együgyük és részvétlenek lesznek biztosak." Kétségbeesetten kiállt fel: „a haza veszedelemben van" s nem a külföldi ellenség a veszély, hanem a növekvő törvénytelenség. Legfontosabb teendő most az országgyűlés összehívása, ahol a sérelmes kérdéseket elintézhetik. Kétségtelen, hogy hatásos beszéd. Lendületes, szónoki fordulatokban gazdag stílus és szinte minden szavában érződik az izzó hazaszeretet, a fennálló viszonyok elleni változtatási szándék. Ezek után várható volt, hogy lesújtanak Kubinyira. Martosak azért is, mert titkos jelentések szóltak arról, hogy az „összeesküvők" közé tartozik, akik például Lónyay Gáborné házában szokták terveiket megbeszélni. (Konkrétan Kubinyi, Kossuth, Wesselényi neve merült itt fel.) 37 Nógrád megye is kiállt politikusáért. 1839-ben feliratot intéztek őfelségéhez a per megszüntetése érdekében. Véleményük szerint sérelmüket fokozta, hogy perbe fogva „olly honfit látnának kihez ezen megyék keblében töltött s hálás emlékben lévő köz szolgálati, az emberiség s a haza javának előmozdítására lelt buzgó fáradozással, s a benne helyezett köz-bizodalmának híven fenntartott képviselése közelebbi részvét kapcsolatba hozta". Sőt panaszukat egy 1839-es követi utasításba is beírták, kérvén, hogy „némely hazafiak ellen hűségtelenségi és becstelenségi pöröket" szüntessék be. A per felmentéssel, pontosabban szólva amnesztiával végződött, amelyet 1840. május 1-én hirdettek ki és „köz lelkesedés s öröm érzést gerjesztett a megyei rendekben". ítélet valószínűleg nem született, a pereket húzták, halasztották, az ország közvéleménye eléggé fel volt ajzva az ifjak és Kossuth perei miatt. Nem lett volna ajánlatos tovább élezni ezt a helyzetet. Az amnesztia hírét az országban mindenütt a törvényesség visszaállításának, a politikai megegyezés s így az újabb reformlépések lehetőségének tekintették. 38 111
