Horváth István: Reformgondolkodás Magyarországon a XIX. Században. (Múzeumi Értekező 5. - Salgótarján, 1989)

Sréter János - A műveltség társadalomépítő szerepe

Bár ekkor még e réteg a polgári jogok „kiterjesztése alól kiesett", a véleményének meghallgatását nem tudta megkerülni a kiváltságos rend. Vagyis: a honorácior réteg, mint politikai tényező, jelentkezett a vármegyei közélet színpadán, ahol az idő előrehaladtával a későbbiekben tényleges politikai jogokat is kapott. Az ,,adózónép" állapotának képviseletét a sokirányú politikai csatározások mellett — nem vállalta lényegében egyetlen politikai csoport sem ez időszakban. Nem kis korlátja volt ez a megyei politikai gondolkodásnak. Egyes kérdések során megfogalmazott vélemények, az újítási szándék, a fejlesztési törekvések nem álltak még egységes rendszerré, követelménnyé.. . A szétszórtság okozta azt is, hogy sok kérdés kidolgozásában nagy egyenetlenséget láthattunk, mások — pedig igen fontosak, pontosabban alapvetoek — halványan, nem kielégítő módon vetődtek fel a megyei közéletben. Pedig kezdeményezésekben itt nem volt hiány: „Egy tisztelt hazafi, már 1830-ban mert a nógrádi gyűlésben az iránt indítványt tenni, hogy az adózó nép az ország rendjei közé fogadtassék be, s neki az országgyűlésben saját képviselők adassanak". A megyei rendek e szokatlan igényt nem hurrogták le, nem vetették el, csupán „atyailag" megmagyarázták, hogy erre miért nincsen szükség és lehetőség. Egyrészt azért, mert ha megadnák a népnek ezt a jogot, ez a most egységes nép „érdekek szerinti szétválasztódásával" járna. Ami nem kívánatos. Másrészt nincs is a népnek szüksége a saját képviselőire, hiszen az ő érdekeit is védik a megyei törvényhatóságok.

57 A honorácior réteg, a köznép helyzetének politikai megítélésére még nem került sor. A megye nemesi politikusai e kérdésben nem léptek túl a rendi felfogáson, rendi kereteken. A műveltség társadalomépítő szerepe A nemzeti nyelv elismertetésért indított mozgalom hatása, jelentős mértékben megfigyelhető volt Nógrádban, már a korábbi években is. E téren a rendszeres munkálatok megindulása tovább pontosította a megyei rendek követelését. A témát vizsgáló bizottság jelentéséből is kitűnt, hogy a „kisdedóvó intézményektől" kiinduló oktatási rendszert dolgoztak ki. Az ifjúság nevelését központi feladatként tartották számon két alapelvre építették elképzelésüket: egyrészt a „felekezeti nézetektől" kívánták leválasztani az oktatást. Vagyis egyházi és világi rendszerű képzést kívántak meghonosítani, amelynek értelmében „a hittudomány tanítása egészen az illető vallásbeli felekezet rendtartása alatt" maradjon. Másrészt a tanítást a nem69