Horváth István: Reformgondolkodás Magyarországon a XIX. Században. (Múzeumi Értekező 5. - Salgótarján, 1989)

Sréter János - A politikai rendszer fejlesztése

nak, a választási jogot rendeltetéséhez képest nem gyakorolhatják. Mi következik? Mivel természetszerű módon nekik nem lehet, természetellenileg használják a jogot, élelem keresésére fordítják: s a választási jog élelemkeresés eszközévé válik."

53 A küldöttségi gyűlésen felvetődött: ha már a szegényebb nemesség nem tud a választási jogával kellően élni, nem kellene-e a választási jogát ,,a gazdagabb résznek átadni"? E kérdés felvetődése ismételten lehetőséget adott a liberális csoportnak arra, hogy kifejtse véleményét a hatalomról. Kifejezték: ,,Kétségen kívül minden kártékony hatalom, mennél kevesebb kézben van egyesülve, annál veszedelmesebb, s a gazdaság ártalmas hatósága is többek közt elosztva nem oly' nagy rossz, mint csak néhánynak birtokában". Azt a nézetét többször is hangsúlyozta e csoport, hogy a dolgok természetéből ,,a fennálló viszonyokból" származó rossz soha nem olyan ártalmas, mint ami a kormányzásból fakad, tehát mesterséges úton jött létre. Ezért azt fogadta el, hogy a választási jog, még ebben a megromlott formájában sem vehető el a szegényebb nemesektől. A kiváltság megtartása mellett szorítsák vissza a visszaéléseket.

54 A megyei küldöttség humánus és felvilágosult álláspontot foglalt el a vallásszabadság, a sajtószabadság, a katolikus papság szavazati jogának kérdésében. Mindezekkel fokozta azt a nyilvánvaló ellentmondást, amely az alkotmánnyal kapcsolatban meghirdetett elvi kinyilatkoztatása, valamint a konkrét kérdések megvitatása során elfoglalt részkérdésekben sokszor előremutató véleménye között feszült. A korszak politikai vitáiban feltűnően háttérbe szorultak azok az osztályok és társadal mi csoportok, amelyek a kiváltságos renden kívül éltek. A társadalom osztályainak csoportjainak megítéléséről alkotott kép nagyon ellentmondásos, amelyet kiolvashattunk a megyei gyűlések, a küldöttgyűlések, állásfoglalásaiból. Ezek között a legmaradibb felfogás arra a kérdésre ki a nemzet? „természetes" korlátoltsággal válaszol: „Magyarországban nemzetnek csak a nemesi rend nézettethetik."

55 A vármegyei rendek többsége ettől a nézettől jóval előbbre járt. A rendszeres munkálatok megindulásakor tapasztalhattuk, hogy hangot kapott az a felfogás miszerint a „küldöttségi ülésekben megjelent külmegyebeliek, megyebeliek, kik a kiváltságos rendhez nem tartoztak ugyan, de tudományos és mesterségi ismereteiknél fogva köztiszteletben tartattak, tartózkodás nélkül előadták vélekedésüket, s oly figyelemmel hallgattattak, mint akármelyik kiváltságos rendbeli ' '

56 68