Horváth István: Reformgondolkodás Magyarországon a XIX. Században. (Múzeumi Értekező 5. - Salgótarján, 1989)

Sréter János - A megyei politika mindennapi színtere: 1828–1832

Az a vélemény alakult ki, hogy ,,a polgári egyenlőség nem a fentebb álló rendek leléptetését, hanem az alább állónak fölemeltetését kívánja". Ezért ,,a nemesi kiváltságok" nem törlendők el, mintahogy a liberalizmus akarta, hanem „sérelmetlenül lennének ezért fenntartandók, hogy most vagy idővel minden hazalakos részesüljön abból". A kereskedelem területén dolgozó bizottság elsősorban az önálló, magyar külkereskedelem fejlesztésére helyezett nagyobb hangsúlyt. Mindenekelőtt a mezőgazdasági termékek kiviteli szabadságát követelte, a külföldi mezőgazdasági áru behozatali tilalmát akarta elérni. A mezőgazdasági termelést — a fontos kivitel miatt — óvó vámokkal, bankokkal kívánta ösztönözni. A külkereskedelem fejlesztése mellett aránytalanul elhanyagolódott a belső kereskedelem, ,,a gyárállítás", a „honi termékek" eladásának felaadata. „A kereskedés előmozdítására" a rendek az önkéntes feljánlások mellett foglaltak állást „állandó terhet, bármely csekélyét" nem fogadtak el. Az adó- és katonatartásról vitatkozó bizottságban a sérelmi politika, a gyakorlat adta az iránymutatást, és ebben az értelemben folyt ezen a területen a munka. Az igazságszolgáltatás helyzetét megvitató bizottság munkáját az jellemezte, hogy „tevékenységükből semmi meghatározott nézetet" nem lehetett kivenni. A bizottságban részt vevők megjelenése rendkívül rapszodikus volt: mindig mások és mások vettek részt a téma megtárgyalásánál, így sokszor kellett félbeszakítani tevékenységét. A kereskedési törvény, a büntetőtörvénykönyv, a törvénykezés általános megítélésében a liberális felfogás győzött. A perek módjára, rendjére vonatkozó javaslatok elkészítésében az „ügyvédi párt" jeleskedett, és az ő elképzelésület fogadták itt el. A tudomány, a nevelés feladatait vizsgáló bizottság egész tevékenységét a nemzeti gondolat hatotta át, amelynek központi gondolata az volt, hogy „a hon lakóinak nemzeti egyesítését a nevelés által" lehet megvalósítani. Az egyházakat érintő bizottság tevékenysége periférikus témákat tárgyalt, és nem váltott ki nagy érdeklődést a munkálatai során. A közigazgatás helyzetével kapcsolatban vizsgálták meg a kormány és a rendek viszonyát is. Az itt véleményt kifejtő megyei nemesség „legszorosabban ragaszkodott a honi alkotmányhoz". A rendek felfogása szerint nem kell „az ország és a fejedelem közti viszonyok megállapítására új törvény : meg vannak azok régen határozva". A gyakorlatban azokat kell követni, figyelembe véve ,,a változott hazai" körülményeket. 53